A gyermek fejlődése
A gyermek fejlődése / 12–15 hó / Önkiszolgálás
Látás

Egészséges gyermek 12 hónaposan

  • A távoli tárgyakat is jól látja.
  • Észlel téri viszonyokat: távolság, mélység, magasság stb.
  • Nézeget képeskönyvet.

12 és 15 hónapos kor között

Ahogy a gyermek mozog, úgy fejlődnek a látási funkciói is. Kifejezetten kedvelik is azokat a játékokat, ahol a szemük, látásuk is tréningben marad, amikor három dimenzióban mozdul a világ. Szeretnek fejjel lefelé lenni, szeretik, amikor minden megfordul: két lábuk között kinézni például, vagy lógni a felnőttek öléből. Nagyon élvezik a hintázást is, figyelik, hogyan közeledik, távolodik a fa lombja, hogyan látják a parkban szaladó kutyát vagy a babakocsit, stb. A szabadban tartózkodás nemcsak a levegőzés és a játék miatt, hanem a látás érése szempontjából is lényeges – hiszen a szabadban lényegesen több a látnivaló.

Lehetőleg olyan összetett játékokat adjunk a gyermeknek, amelyek több érzékszervére hatnak. Nemcsak a boltban vásárolt műanyag játékok alkalmasak erre, hanem a természetben lévő dolgok (pl. gesztenye a héjában, kavicsos ösvény, terasz járólapjának csíkjai, hálózata stb.) is érdekes és fontos ismereteket adnak. A lehullott falevelek közötti keresgélés is nagyon jó játék az apróságoknak. Bent a szobában egy nagy tál lencsébe rejtett parafa dugó vagy a kendők kupaca alá dugott kedvenc plüssmackó keresgélése, a homályos szobában az elemlámpával való játék – mind kedves időtöltés a kicsiknek is, nekünk is.

Ekkor már adhatunk a gyermeknek bonyolultabb ábrát tartalmazó könyvecskét, de még mindig ne olyat, ami túlságosan részletgazdag. A könyvek egyszerű cselekvést is ábrázolhatnak, de még nem ez a lényeg, hanem a figura felismerése.

A gyermekek látásának élessége romolhat, vagy előfordulhat, hogy a különböző funkciók nem érnek meg megfelelő ütemben. Ha többször esik, botladozik a kicsi, nekimegy a dolgoknak, az a térlátás sérülése vagy a gyengén látás miatt is előfordulhat. Forduljunk orvoshoz! Szemüveggel általában jól korrigálható a gyengébb látás. A látótérkiesés vizsgálata szakember feladata.

Hallás

Egészséges gyermek 12 hónaposan

  • Ha a nevén szólítják, akkor odafordulva a kérdező szemébe néz.
  • Dallamra ringatózik.

12 és 15 hónapos kor között

A hallás minősége, a hallási figyelem fog ebben az időszakban fejlődni a gyermekek tevékenységei közben. Számtalan formában tanulnak különbséget tenni a hangok között. Két, egymáshoz hasonló hangzású tárgy hangját még nem tudják megkülönböztetni, de felfigyelnek a hangokra, megkeresik azok forrását, és ellenőrzik a találatot a felnőttek visszajelzésével. Olyan játékokat is játszanak, amiben a hangok azonosságát maguk figyelgetik. Például, ha találnak egy zenélő eszközt, akkor keresnek egy másikat is (ha van persze), vagy ha kopogtatnak egy tálon, akkor keresnek egy olyan dobozt is, melyen hasonló a hangzása az odaütögetésnek.

A hangadásaik is egyre változatosabbak lesznek, elindul a „beszédszerű halandzsázás”, amelyben akár már egy-egy értelmes szó is felfedezhető lesz. A beszéd alakulásához szükséges, hogy önmagát is jól hallja. Saját hangját azonban nem tudja olyan pontosan hallani később sem, mint a felnőttekét, ezért nagyon fontos, hogy tisztán, a szavakat helyesen ejtve beszéljünk a gyermekhez.

A legfontosabb feladatunk ekkor, hogy a hallási figyelmét gyakorló kicsinek megadjuk a visszacsatolást. Fontos elmondani, mit hallott, megnevezni a hangot adó tárgyakat, és lényeges a tárgyak neveit a szövegből kiemelten is kimondani, megismételni. A hallás finomításában elsősorban az emberi hang, az édesanya éneke ad segítséget. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk szépen, tisztán énekelni, akkor látogathatunk zenés foglalkozásokat.

A minimális halláscsökkenést az okos kisbabák el tudják titkolni, ezért érdemes a következőkre figyelni.

  • Intő jel lehet, ha még mindig leginkább a hangos játékszereket keresi, vagy felfedezése ezzel az érzékszervvel fokozottabban fennmarad.
  • Ekkor már minden irányban keresnie kell a babának a hang forrását, nem elég, ha felfigyel a hangra. Ha nem keresi, a hallás szempontjából ez azt jelenti, hogy nem érzékelte, merre van a tárgy, ami a hangot adta.
  • Ugyanígy észre kell venni, ha a neve hallatán ugyan felemeli tekintetét, de nem arra a személyre néz, aki szólt hozzá. Ez azt jelenti, hogy nem tud különbséget tenni a különböző emberek hangszínei között.
  • Önmagában is figyelemfelhívó, ha kevés hangot ad, vagy hangzói nem bővülnek, nem színesednek.
Értelmi képességek

Egészséges gyermek 12 hónaposan

  • Tárolóból játékokat (vagy más tárgyakat) kipakol.
  • Egyszerű ok-okozati összefüggéseket átlát.
  • Kör formát behelyez kör alakú nyílásba.
  • Utánozza a látott mozdulatokat (pl. tapsi-tapsi, pá-pá).
  • Kérésre ismerős tárgyra mutat.

12 és 15 hónapos kor között

A ki-be pakolászás, a kisebb játékoknak a nagyobb méretű üreges tárgyakba való behelyezése ennek az életkornak a fő tevékenysége. A sokféle tárgy egyre kisebb résekbe, lyukakba gyömöszölése közben megtapasztalják a méreteket és a formákat, azaz rájönnek, hogy a tárgyakat méretük és formájuk szerint is kategorizálni tudják. Azt már most tudják, hogy a legkönnyebb a gömbölyű holmikat beleilleszteni a kerek lyukba.

Ujjaik egyre ügyesebbek, a tárgyakat pontosabban fogják meg, és engedik el. Ez a tárgyak egymásra helyezésére ad lehetőséget. A mozdulat még bizonytalan, de a nagyobb játékok egymásra pakolása mellett a kisebbekkel is próbálkoznak. Jó, ha szabadon kísérletezhetnek, hogy tapasztalatot szerezzenek, melyik tárgy melyiken marad rajta. Így alakul kreativitásuk, és bővül tudásuk a világ dolgairól.

Megtanulják, hogy melyik játéktárgy mire való: a telefont a fülükhöz emelik, az autót tologatják, hajukhoz illesztik a fésűt, stb. Az is nagyon bájos a részükről, hogy a felnőttek szokásait lemásolják. Úgy könyökölnek az asztalnál, mint nagypapa, úgy töprengenek, mint ahogyan apától látják, mikor valami megszerelendő előtt áll, várakozás közben lóbálják a lábukat, mint ahogy a nagyobb gyerekektől látják az orvosi váróban.


 

A tárgyat, amit elrejtünk, már ott keresi, ahol az eltűnt, és ha egy dobozt kap, amiben zörög valami, akkor érdekli, hogy mi lehet benne. A konyhai tárolók többszörös élvezetet nyújtanak számára.

Nyújtsunk lehetőséget a gyermeknek a változatos felfedezéshez. A bepakolós, formabehelyezős játékok garmadáját kínálják az üzletek, de az otthon talált kisebb-nagyobb tárgyakat is fel lehet használni erre a célra.

Kaphatók olyan játékszerek is, amelyeknél nyomásra vagy más beavatkozásra előbukkannak a figurák. Ennek legegyszerűbb változata, amikor egy gomb megnyomásával egy figurát tud a baba működtetni. Ennél bonyolultabb, amikor már a gombok másképp működtethetők (nyomás, billentés, forgatás, elhúzás), és négy figura is előugrik egymás mellett. A gyártók már a tárgy színeivel is továbbgondolkodtatják a gyerekeket, úgyhogy ezek hosszabb távon használható eszközök.

A tárgyak működési használatánakgyakorlásához legyen a kicsinek – akár fiú, akár lány – egy masszív autója, egy nagyobb méretű babája, játék telefonja, hogy legyen alkalma használni azokat. A játék baba később a testrészek megmutatásának gyakorlásakor is jól jön, sőt a gondoskodás megélése kapcsán a fiúk is szívesen adnak neki kekszet, kanállal ennivalót. Legyen egy füles műanyag bögréje és egy játék kanala is. A sok-sok edényre még nincs szükség, pár darab is elég belőlük.

Ezeket a tárgyakat sokszor nevezzük meg, és néha kérdezzük meg a gyermektől, hogy „Hol van, a…?”, anélkül hogy megmutatnánk, merre találja.

Az érdeklődés hiánya, vagy a kézzel való tevékenység megrekedése a lassabb fejlődés mutatója ebben az életkorban. A közös játék során a mozdulatok közös kivitelezése, a gyermek kezének mozgatása egyszer-egyszer segít beindítani a tevékenykedést. Az eltúlozott arckifejezések (szemek kikerekítése, ajkak erősebb összezárása vagy nagyobbra nyitása), a kicsit eltúlzott gesztikulálás is segítenek abban, hogy a gyermek jobban tudjon koncentrálni. A kevesebb eszköz is támogatja a figyelem összpontosítását – ha sok van körülötte, az esetleg elvonhatja a figyelmét.

Beszédet megelőző képességek, kommunikáció

Egészséges gyermek 12 hónaposan

  • A gagyogásban az ajakkal képzett mássalhangzók (pl. p, b, m) mellett megjelennek más, például nyelvvel képzettek is (pl. n, t, d, k, g), valamint több magánhangzó.
  • A gagyogásból egy-egy protoszó is kiemelkedik (lásd a kilenc-tizenkét hónapos kornál).
  • Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, ezeket rámutatással vagy ránézéssel fejezi ki (passzív szókincs gyarapodása).
  • Néhány tárgyat vagy jelenséget hangutánzó szóval nevez meg (pl. hamm-hamm).
  • Megjelennek az első kimondott szavak (aktív szókincsfejlődés kezdete).
  • Fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne valamit.
  • Megért gesztusokkal alátámasztott, gyakran használt egyszerű közlést, kérést, utasítást (Gyere ide, Add a kezed, stb.).
  • Képes a közlő szándékát megérteni, és ehhez igazítani saját cselekvését.

12 és 15 hónapos kor között

A gagyogásba egyre határozottabban felismerhető szavak vegyülnek. A gyermek – egyre tökéletesedő utánzási képességével – minden általa hallott szót, beszédet utánoz, szinte reflexszerűen visszhangozza a felnőtt közlés legalább utolsó szavát.

Hétről hétre bővül a passzív szókincs, ha a gyermeket beszélő környezet veszi körül. Pusztán szóbeli alapon (gesztusok vagy rámutatás nélkül) is egyre biztosabban megérti a család használati tárgyainak és a játékoknak a nevét, valamint a napi ritmushoz kapcsolódó cselekvéseket, igéket (pl. fürdünk, ebédelünk, kezet mosunk). A megértést jelzi, ha a gyermek elindul abba az irányba, ahol az adott cselekvést végezni szoktuk, vagy elindul, hogy hozza a szükséges eszközöket. Megérti az egyszerű tiltásokat, például: Nem, Ne menj oda, stb. Az aktív szókincs is szinte napról napra növekszik.

Vannak gyermekek, akik a hangutánzó szavakat (pl. pá-pá, vau-vau) részesítik előnyben, így ezen a téren érnek el nagyobb fejlődést, és sok környezeti jelenséghez tudnak a gagyogáshoz hasonló szavakat kapcsolni. Más gyermekek arra még nem képesek, hogy a teljes szót kimondják, így általában a szavak első szótagját ejtik ki (pl. ba – baba, ma – maci stb.). A gyermekek harmadik csoportja kezdetben nem sokat mond, hallgatagabb, érleli a szavakat, majd egyszerre csak teljességükben kimondja azokat.

A beszédszervek izmainak erősítését leginkább a rágás segíti elő, valamint amennyire csak lehet, a pohárból ivást részesítsük előnyben. Feltétlenül kerüljük el a cumisüveg (ugyanez érvényes a játék cumira is) állandó szájban tartását az aktív iváson kívül, és az is fontos, mi van a cumisüvegben, mert például ha cukros italt (szörpöt, üdítőt, cukros teát) iszik, hamar tönkremennek a fogai.

Úgy segíthetjük leginkább a szókincs fejlődését, ha egyszerű, pontos, egyértelmű kifejezéseket, szavakat használunk, és ezzel egyidejűleg – amennyiben lehetséges – a gyermek kezébe is adjuk a tárgyat, hogy minél közvetlenebb tapasztalatokat szerezzen annak állagáról, formájáról, méretéről, hangjáról. A tapasztalatszerzést nem mondatokkal, hanem inkább a lényeges szavak kiemelésével kísérjük, így segítve a tárgy tulajdonságainak és az azt jelölő szavaknak az összekapcsolódását. Például: Itt a fakanál. Igen, a nyele hosszú. Ha rágod, kemény. Bizony, koppan, ha leesik.

Amennyiben a kicsi nem a szavakat, hanem a hangutánzó szavakat részesíti előnyben a tárgyak megnevezésénél, akkor a párbeszédek során mondjuk ki az általa használt és a „valódi” szót is, például: Ez a vonat, igen, sihuhu! Ezzel megerősítjük a beszédében, és ugyanakkor a helyes kifejezést is elmondjuk.

Vannak gyermekek, akik ebben az életkorban még nem ejtenek szavakat. Az ő esetükben fontos, hogy megfigyeljük, jól hallják-e a beszédet. Érdemes időről időre suttogópróbát tartani úgy, hogy a gyermek mögé állva suttogjuk el a nevét. Előfordulhat ugyanis, hogy náthás állapotokat követően minimális, orvosilag még nem számottevő halláscsökkenés jelenik meg, mely azonban átmenetileg akadályozza a beszéd megértését. Ilyenkor a csecsemő tekintete erősen a beszélőre irányul, és igyekszik vele szemben lévő pozíciót elfoglalni.

Amennyiben a beszélőszervek állapota kielégítő, gyakori és változatos a gagyogás, nem kell aggódnunk, bízhatunk az érési folyamatokban.

Szocializáció

Egészséges gyermek 12 hónaposan

  • Ha valamit szeretne megkapni, amit nem ér el, akkor mutatóujjával rámutat a tárgyra.
  • Humorérzéke kezd megjelenni.

12 és 15 hónapos kor között

A kiegyensúlyozott személyiség alakulása érdekében is fontos, hogy a kicsi tudjon nevetni. Értelmi képességeinek fejlődésével párhuzamosan már képes lesz olyan eseményeken is derülni, amelyeknek szemlélője, és nem átélője.

Ragaszkodását, szeretetét játéka közben is kezdi kifejezni, ölelgeti a kedvenc kis állatkáit, testvérét, ha van, odabújik időnként szüleihez, szeret ágyba vinni valamilyen kedvencet.

Az esti mesélések, ha eddig még nem így történtek, a gyermekről szóljanak!

A gyermek érzéseit, gondolatait, vágyait tükrözzék vissza, úgy, hogy azokat elmondják helyette. Például, ha nyújtja a karját, akkor mondják neki: Szeretnéd, ha felvennélek? Gyere, felveszlek!

Fontos, hogy a gyermeknek legyen sok lehetősége a tágabb család, a baráti társaság tagjaival is találkozni.

A testrészek mutogatására, gyakorlására a legjobb alkalom az öltözködés és a fürdés. Ne hagyjuk ki a mindennapi nagyszerű lehetőséget a gyakorlásra. A testrészek közül először a kezeket, lábakat, majd a fejet, az arcon lévő szemeket, orrot, szájat, a füleket szokták tudni megmutatni a gyerekek. Azonban ebben is felszínre kerül egyéniségük, mert van akinek a pocakja a legfontosabb, vagy a kisfiúknak a fütyije. A lényeg, hogy magát, és pár testrészt magán a korszak végére meg tudjon mutatni.

A szocializáció és énfejlődés terén tapasztalt elmaradások vagy lassabb fejlődés általában más területek, elsősorban a gondolkodás és az alkalmazkodó viselkedés fejlődésének lassulásával jár együtt. Ennek támogatásához ennek a területnek a javaslatait vegyék figyelembe! Szélsőséges viselkedésbeli zavarok esetén pszichológus segítségét javasolt kérni.

Önkiszolgálás

Egészséges gyermek 12 hónaposan

  • Apró falatokat hüvelyk- és mutatóujjával felcsippent és a szájába tesz.
  • Megjelenik a harapás és a rágás.
  • Az állkapocs tartása jól kontrollált, mozgása ritmikus.
  • Iváskor a poharat döntve megtartja, az ital még mellécsuroghat.
  • Folyamatosan több kortyot képes pohárból inni.
  • Öltöztetésnél segít, amikor a kezét a ruha ujjába illesztik, igyekszik átdugni, fölemeli a lábát a cipő, zokni vagy a nadrágszár fölhúzásához.
  • Tisztálkodásnál segít, fogja a szivacsot, a fésűt, a fogkefét, és a megfelelő testrészhez viszi.

12 és 15 hónapos kor között

A gyermeket mind kevésbé kell biztatni az önállóságra, ő maga lesz az, aki egyedül szeretne egyre több dolgot elvégezni maga körül. Nagy szükség van a türelemünkre, kivárásunkra és arra, hogy erősítsük meg, biztassuk a gyermeket önállósági törekvéseikben. A pelenkázásnál nem szívesen fekszenek már a hátukra, kiszolgáltatott, természetellenes helyzet ez a számukra, ezért érdemes a földre letelepedni vele, és álló helyzetben tisztába tenni úgy, hogy a gyermek valamibe kapaszkodik.

Vannak az élet során olyan helyzetek, amikor kedves és derűs a viszony kisgyermek és a szülő között, de mégsem érdemes ezeket összekeverni a játékkal. Ilyenek a gondozási helyzetek, az evés, a tisztálkodás, az öltözködés kialakításának folyamata. Ilyenkor is fontos a gyermek játékos kezdeményezéseire kedvesen, barátságosan reagálni, de nem jó elterelni a figyelmét arról, ami történik. A pelenkázás közben ne játék odaadásával tartsuk egy helyben a kicsit, hanem inkább beszéljünk hozzá, kommentáljuk a történéseket, kérjük az együttműködését, például a krém vagy a pelenka odaadásában. Lényeges, hogy evés közben ne játékokkal, tévénézéssel tereljük el a figyelmét annak érdekében, hogy mégis megegye azt a falatot, amit nem akar. Igazodjunk az ízléséhez, és fokozatosan bővítsük az ételek sorát vagy növeljük a mennyiséget. Következetességgel minden gyermeknek meg lehet, és fontos is megtanítani, hogy az étkezésnek helye van. Nem jó, ha mi rohanunk utána minden falattal – várjuk meg, míg ő jön oda enni, és ültessük be a székébe. Mindenképp kapjon a gyermek is akezébe kanalat miközben etetjük, mert már maga is próbálni fogja az önálló kanalazást. Vegyük figyelembe azonban, hogy az ilyen korú gyermek még nem tud önállóan jóllakni, még ha tud is kanalazni pár falatot, ezért jó a „kétkanalas módszer”, mert egyrészt önállóan kanalaz, közben egy másik kanállal mi etetjük – így meglesz az önállóság élménye, és a szükséges mennyiség is elfogy.

Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás

Egészséges gyermek 12 hónaposan

  • Szimmetrikus végtagmozgással mászik.
  • Könnyen változtatja testhelyzetét ülés és négykézláb állás között.
  • Kapaszkodva feláll.
  • Bútorok mentén kapaszkodva oldalazva ellépeget.
  • Önállóan megáll.
  • Néhány lépést tesz.

12 és 15 hónapos kor között

A legtöbb kisgyermek ebben az életkorban kezd el egyedül járni. Amikor elindul, igen széles alapon teszi ezt: aprókat lép, teli talpasan teszi le a lábát a talajra, felsőteste eléggé kileng oldalra, és karjaival intenzíven egyensúlyoz. Még sokat esik, nehezen kerül ki akadályokat, és átlépni sem tudja azokat. Az önálló (kézfogás és kapaszkodás nélküli) megállást a legtöbb kisgyermek előbb kezdi el gyakorolgatni, mint a kapaszkodás nélküli felállást a földről. Bútorokba vagy falba kapaszkodva állnak fel, és miközben játszanak, egyik majd másik kezükkel engedik el a támasztékot, és megállnak. Először pár másodpercig, azután egye hosszabb ideig tudnak egyensúlyban maradni. Az elindulást és megállást is meg kell tanulni, legtöbbször azt láthatjuk, hogy a gyermek két közeli bútor vagy két felnőtt között teszi meg első önálló lépéseit. Kapaszkodva feláll, majd elengedi, amit fogott, és néhányat lépegetve ismét megkapaszkodik valamiben. Ebben a fejlődési szakaszban a bútorok éles sarkai veszélyesek lehetnek a gyermek számára, ezt sarokvédők beszerzésével orvosolhatjuk, vagy a gyermek fejének magasságában végződő bútorok elforgatásával, fal mellé tolásával.

Az állás, járás fejlődését ebben a szakaszban abban figyelhetjük meg, hogy a gyermek elkezdi gyakorolni a kapaszkodás nélküli felállást a szoba közepén, és álló helyzetben egyre hosszabban gyakorolja az egyensúlyozást. Ebből a helyzetből elkezd lépegetni, és láthatjuk, hogy megtanul elindulni és megállni anélkül, hogy valamibe belekapaszkodna. Egyre tudatosabban és célirányosabban járkál a szobában, majd az egész lakásban. Megtanul irányt is változtatni menet közben. Egy idő után már arra is képes lesz, hogy magával vigyen valamit, és így a játékait hurcolgatja fel-alá. Az útjába kerülő akadályok átlépése kezdetben még nehézséget okozhat, ezért ha küszöb van, akkor még megkapaszkodnak az ajtófélfába, a szoba közepén lévő akadályokat pedig inkább kikerülik.

A lúdtalppal kapcsolatban: álló helyzetben a támaszkodása csecsemőkor végén, az állás-járás kezdetén a gyermek teljes talpán történik, azaz a lábujjak, a talp közepe és a sarkak is a talajon vannak. A lábfejek ebben az életkorban lehetnek kissé kifelé vagy befelé fordulóak, és előfordulhat enyhe aszimmetria. A bokák kissé befelé dőlhetnek, amikor a baba feláll, mert lábizmai még nem elég erősek a későbbi egészséges helyzet megtartásához. A tipegő gyermekek lábboltozata még nem alakult ki, ezért „lúdtalpasnak” tűnnek, de ez a természetes állapot. A terhelés, a sok mozgás és az izmok erősödése által fokozatosan alakul ki a láb boltozatos szerkezete, a végleges formáját csak nyolc-tízéves korra éri el. Amennyiben feltűnően nagyfokú a bokák befelé dőlése az önálló járás kialakulása után, konzultáljunk a házi gyermekorvossal vagy gyermekortopéd orvossal.

A lakásban és nyári időszakban a szabadban jó, ha a gyermek minél többet van mezítláb. Ha cipőt adunk rá, azzal kikapcsoljuk a láb kapaszkodó és különféle helyzetekhez alkalmazkodó, támaszkodó funkcióját. A lakásban a gyermek keveset van egy helyben: feláll, leül, fel-le mászik, guggol, lábujjhegyre emelkedik – ilyenkor talpával és lábujjaival kapaszkodik és támaszkodik, ezzel erősíti a boka körüli és a talpizmokat. Fontos viszont, hogy a talpa ne csússzon, ezért ha nem szőnyeggel fedett padlón tartózkodik, jó ha csúszásgátló talppal (gumi vagy bőr) ellátott zokni van rajta. A szabadban való mezítláb járás során az egyenetlen, göröngyös talajon és különféle dimbes-dombos terepen a talpizmoknak erőteljesen kell dolgozniuk. A fentiek nagyban segítik az egészséges lábszerkezet kialakulását.

Az aszfalton természetesen jobb a cipő viselése. A jó gyerekcipő talpa nem túl kemény, a baba súlya alatt is könnyen hajlik és felveszi a talaj dőlését, egyenetlenségeit. Vásárláskor tehát próbáljuk ki, megfelelően hajlik-e a cipő talpa! Emellett a kérge hátul a saroknál legyen merev, ez tartja a bokát, és nem engedi túlzottan befelé dőlni. Szandálnál is jobb, ha zárt sarkút választunk. Talpbetétes cipő viselése gyermekkorban kizárólag orvosi előírásra javasolt, mert ezzel csak gátoljuk a természetes boltozatok kialakulását.

Az önálló járás kialakulása elég széles életkori sávban történik. Bár nagyon nagy dolog, amikor a gyermek megteszi első önálló lépéseit, mégsem az számít, hogy egy normál tartományon belül mikor teszi ezt meg. Sokkal fontosabb, hogy az álláshoz és járáshoz szükséges mozgásos funkciók jól megalapozottak legyenek, mert akkor lesz a testtartása megfelelő, a járása harmonikus és biztonságos. A mászást az önálló járás kialakulása után is használják még a gyermekek. Sokszor a játékosság kedvéért váltanak vissza erre a mozgásformára, vagy azért, mert nagyon sietnek, és a mászás még biztonságosabb. A másik ok, amikor alkalmazniuk kell a mászást, ha olyan terepviszonyokkal találkoznak, amit járással még nem képesek megoldani. Ilyen lehet egy tizenöt hónapos gyermek számára a lépcső, vagy a lakás és a kert kisebb-nagyobb bútorainak meghódítása, ahová még nem tud állva kapaszkodva fellépni, ezért négykézlábra ereszkedik. A felfedező gyermek megpróbál felmászni mindenre, amit az adott testméretekkel meg tud hódítani. Kezdetben az alacsonyabb bútorok jöhetnek szóba, a gyerekszék, az alacsony ágy és a kanapé. Később a fotelek és székek is célponttá válnak. A felmászás mindig könnyebb a gyermek számára, mint a lejövetel. Kezdetben ezért felügyelnünk kell ezeket a manővereket, és néhányszor meg kell mutatni, hogyan kell megfordulni és hátrálva lejönni a bútorokról, illetve a lépcsőről. Legyünk mindig a gyermek mögött, amikor hagyjuk felmászni őket valamire!

Nem biztos, hogy a lassabb mozgásfejlődésű kisbaba esik el többször, amikor a járást tanulja, gyakorolgatja. A gyerekek temperamentuma is befolyásolja, hogy mennyire biztonságra törekvők, vagy ellenkezőleg, kissé vakmerők. A nagyon mozgékony babák, akik a világot kihívásnak élik meg, és minden részét azonnal aktívan próbálják felfedezni, nem törődnek azzal, hogy még nem biztos az egyensúlyuk járás közben. Mennek, amint tudnak, sokszor elesnek, ügyesen letámaszkodnak, és már pattannak is újra fel, „futnak” tovább. A szemlélődőbb, kivárósabb babák, akik kevésbé pörgősen élik mindennapjaikat, sokszor később kezdenek el járni. Addigra viszont biztos egyensúlyérzékük lesz, ők nem mennek a bizonytalanra, amikor elindulnak, már alig-alig esnek el.

A gyermekek, amikor kapaszkodva állnak, néha lábujjhegyre emelkedhetnek. Csinálhatják ezt akkor, amikor magasabban lévő dolgokat szeretnének elérni és nyújtózkodnak felfelé, de van, hogy csak a mozgás öröméért gyakorolgatják. Legtöbbször azonban álló és járó helyzetben a saroknak is a talajon kell lennie. Figyeljük meg, hogy könnyedén le tudja-e tenni mindkét sarkát a földre.


Finommozgás 

Egészséges gyermek 12 hónaposan

  • Finoman, pontosan nyúl a tárgyakért.
  • Egyszerre több tárggyal játszik.
  • Apró tárgyakat is felvesz két ujjas csippentő fogással (kenyérfalat, kekszdarab, mazsola, madzag).
  • Céltudatosan ejt és dob játékokat.
  • Bepakol nagyobb edénybe kisebb tárgyat.
  • Egymásra tesz játékokat.

12 és 15 hónapos kor között

Ebben az életkori szakaszban a tér meghódítása számtalan lehetőséget kínál a gyermeknek a tárgyakkal való tevékenységek, fogások, elengedések, ráhelyezések gyakorlására. Nagyon sok helyet elér már, így egyre többféle tárgyat tud megszerezni magának a lakásban: a konyhaszekrény edényeit és fakanalait, lemezeket a polcról, mindenféle zsinórokat, kulcscsomót stb. Szinte mindenhol ott van, ahol a felnőttek, figyeli, utánozza őket a mindennapi tevékenységekben, és ezáltal is rengeteget ügyesednek kezei, finomodnak ujjmozgásai. Láthatjuk, hogy a kisebb méretű tárgyakat is pontosabban fogja meg és engedi el.

Amennyiben a gyermeknek lehetősége van sokféle tárggyal megismerkedni, rá fog jönni, ki fogja kísérletezni, hogy hogyan tud tárgyakat egymásra helyezni. A mozdulat kezdetben még bizonytalan, ezért először a nagyobb méretű játékait teszi egy lapos felületre, például szivacskockáit felpakolja egy sámlira, csörgőjét a polcra, kisautóját egy doboz tetejére. Figyeljük meg a ráhelyezést, és dicsérjük meg, bátorítsuk, ha egymásra rak valamit. A sok gyakorlás és kísérletezés eredménye lesz, hogy később kisebb tárgyakat is egymásra tud majd helyezni, és az építés kedvelt játéktevékenysége lesz. Úgy tudjuk támogatni ezt, ha együtt játszunk vele, mi magunk is építkezünk, bemutatjuk a tevékenységet. Sokáig élvezetes játék marad a torony ledöntése, kezdetben még ezt várja a gyermek újra és újra, de ezzel egyúttal motiválni is tudjuk arra, hogy ő maga is segítsen egymásra rakosgatni a kockákat, karikákat vagy poharakat.

A pakolgatás, ki-be rakosgatássorán a kisebb játékoknak a nagyobb méretű üreges tárgyakba helyezése ennek az életkornak a fő tevékenysége. Már nem csak egy-egy tárgyat, hanem egymás után többet is berakosgatnak, például a vödörbe a homokozó formákat, kis kosárba az edénykéket. Kísérletezés kezdődik a méretekkel, mi mibe fér bele és mibe nem. A formákat is kezdi megtapasztalni, és rájön, hogy a legkönnyebb a gömbölyű, tojásdad, illetve henger alakú tárgyakat beleilleszteni a kerek lyukakba.

Az eszközhasználat fejlődését segíti elő, hogy tudja, melyik játéktárgy mire való: telefonál, autót tologat, babát fésül, stb., és ezek által a legkülönfélébb fogásmódokat és mozdulatokat gyakorolja. A felnőttek szokásainak lemásolása is megnyilvánulhat kézmozdulatok, tevékenységek utánzásában. Szívesen megkaparintják már a tollat, ceruzát a felnőtt vagy a nagyobb testvér kezéből, és próbálnak nyomot hagyni a papíron.

Egyéves kort követően már nagyon szeretnek labdával játszani a gyermekek. Ha van rá lehetőség, jó, ha különféle méretű és anyagú/tapintású labdák vannak körülötte. A mászás során kedvelt játék, hogy maguknak dobják vagy gurítják előre, és gyorsan utánamásznak. A labdadobás ekkor még nehezen megy állva, mert az egyensúlyi helyzetük nem elég biztos hozzá. Inkább ülve labdáznak, a nagyobb méretű labdákat két kézzel, a kisebbeket egy kézzel gurítják, illetve dobják. A dobás mozdulata még merev és szögletes, nem is mindig sikerül a labdát a megfelelő pillanatban elengedni. Megfogni csak a gurított labdát tudják, a dobásból érkezőt még nem.

Az egymásra helyezés tanulásához cipősdobozok, konyhai műanyag ételtároló dobozok, kis sámli vagy puff is megfelelő, melyre a gyermek rárakosgathatja a játékait. A szekrények alsó polcait is érdemes kiüríteni, amúgy is lepakolná, amit ott talál, így viszont jó hely a játékainak. Egymásra rakosgatáshoz kiválóak az egyforma méretű műanyag poharak, a poháralátétek, nagyobb szivacskockák, kisebb dobozkák.

Elérkezett az alkotás ideje is, már látják és értik, hogy egy üres papíron nyom keletkezik. Eszközöket (ceruza, ecset) még nem biztos, hogy szívesen használnak, ezért inkább hagyjuk tenyere, ujjai segítségével dolgozni. Nem kell asztalhoz sem ülni, legkönnyebb, ha leterítünk egy nagyméretű csomagolópapírt vagy üres, kinyitott doboz kartonját, és ujjfestéket vagy krétát adunk a kicsi kezébe. Ha még gyakran veszi a szájába a tárgyakat, egy kis tálban odakészített víz is megteszi. Ezzel is lehet a papíron nyomot hagyni ujjal, szivaccsal. Nyáron az udvaron a betonra is jól lehet vízzel festeni akár tenyérrel, szivaccsal vagy nagyobb ecsettel.

Nemcsak a víz és a festék kenegetése fejleszti a tapintási érzékelést és a finommozgást, hanem a különféle más képlékeny anyagok kézbe fogása is. Már ebben az életkorban játszhatnak a homokkal, amit lehet túrni, gyúrni, söprögetni, szórni, lapátolni és öntögetni. Bent a lakásban készíthetünk só-liszt gyurmát, ezt is nagy élvezettel markolásszák, tépkedik ebben a korban.

Az egyéves gyermek nagyon mozgékony életkori szakaszban van, akkor is, ha mászik, és akkor is, ha épp elkezdett járni. Van, amikor az új mozgás gyakorlása, a tér felfedezése, a mozgásos tapasztalatszerzés néhány hónapon keresztül teljesen leköti a gyermek figyelmét és kimeríti energiáit. Ilyenkor azt vehetjük észre, hogy a korábban hosszan és elmélyülten játszó gyermeket nem érdekli semmi, csak nagyon rövid ideig tevékenykedik önállóan tárgyakkal, játékokkal, és még együttes játékra is nehéz rávenni. Ebben az életkorban ez előfordul, és nyugodtan hagyhatjuk a gyermeket jönni-menni. Amikor a helyváltoztatás, az egyensúlyozás gyakorlása, a tér felfedezése már nem lesz olyan izgalmas újdonság számára, ismét nekilát majd a tárgyakkal hosszan tevékenykedni.

Gyorslinkek