A gyermek fejlődése
A gyermek fejlődése / 1–2 hó / Testi fejlődés és mozgás

Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás

Egészséges gyermek egy hónaposan

  • Hátán és a hasán fekve a végtagok hajlított tartásban vannak.
  • Amikor feje elfordul valamelyik oldalra, az arc felőli kar és láb kinyúlik, a tarkó felőliek pedig hajlítva vannak.
  • A hason fekvő baba egyik oldalra leteszi az arcát, és fejét egy-egy pillanatra megemelve átfordítja egyik oldalról a másikra.

Egy és két hónapos kor között

Az első hónapokban a csecsemő még keveset van ébren, ezt az időt az etetése és gondozása nagyjából kitölti, a fennmaradó időben viszont változó intenzitással mozog, figyel a külvilág felől érkező ingerekre, és ezekre is többnyire mozgással reagál. A végtagok hajlított tartásban vannak, ugyanakkor éber időszakában ki tudja nyújtani mind a kezeit, mind a lábait. Ha az egészen pici babát ébren hasra fektetjük, fejét többnyire az egyik vagy másik oldalra fordítva a matracon nyugtatja, térdeit maga alá húzza, karjai hajlított tartásban vannak. A hátizmokban már működnek a fejet emelő nyaki izmok, így fejét már egy-egy pillanatra megemelve átfordítja egyik oldalról a másikra, karjára még nem támaszkodik.


 

Fontos a csecsemőt úgy helyezni napközben, hogy amikor ébren van és nézelődik, mindkét oldalán, vagy hol egyik, hol másik oldalán legyen érdekes látnivaló, ezáltal arra ösztönözzük, hogy amikor nézelődik, fejét mindkét oldalra fordítsa. (Ne feledjük, hogy a csecsemők fejlődésében az egyes területek szorosan összefüggenek.) Ebben a nagyon pici korban szeretik nézni a fényes dolgokat (pl. színes lámpa, függönyön átvilágító napsugár, fémes tükröződés stb.), a mozgó dolgokat (pl. falevelek játéka az ablak előtt, a szobában járkáló családtagok, forgó játék az ágya felett, stb.), valamint az egyenes vonalakat, éleket (pl. szekrény széle, polcok, függönykarnis, szoba sarka). A színes ágyrácsvédő is jó szolgálatot tehet, ha ilyen nincs a kiságyban, akkor érdemes a babát fejjel hol egyik, hol másik irányba fektetni, hogy az érdekes látnivalók innen is, onnan is érjék.

A csípőízület fejlődése szempontjából akkor ideális a combok helyzete, ha minél inkább terpeszben vannak. A kisbabát ezért nem jó olyan szoros pólyába kötve tartani, ami a lábait rögzíti, főleg amikor ébren van, mert nem tud szabadon rugdalózni. Nem tanácsos az sem, ha az oldalán fekve hosszú időre megtámasztjuk. A fejletlen csípővel, csípőficammal született kisbabák is azért hordanak terpeszpelenkát vagy súlyosabb esetben kengyelt, hogy ezek a megfelelő ízületi állást biztosítsák csípőjük számára.

A pici babák nagyon bizonytalanná válhatnak és megriadhatnak minden olyan esetben, amikor testük kimozdul a stabil helyzetből, ilyenkor karjaikat széttárhatják, sírni is elkezdhetnek. Ha nem tudjuk kellő biztonsággal felemelni, tartani, fürdetni a gyermeket, kérjük a védőnő segítségét, hogy megtanulhassuk a fogásokat, a biztonságos felemelést. Mindig úgy kell lassú és nyugodt mozdulatokkal felemelni a kis csecsemőt, hogy a testének a lehető legnagyobb része alá legyen támasztva, különösen a gerincoszlop és a fej. Ha a baba megriad, a karjait a mellkasa előtt összefogva, és így a feje, háta, valamint popsija alá nyúlva nagyobb biztonságban fogja érezni magát. A babát jól alátámasztó fogást a feje irányából a háta alá csúsztatott egyik kéz, és a lábak felől a popsija és háta alá csúsztatott másik kéz teljes ölelése adja. Így az egyik alkaron nyugszik a baba feje, nyaka és vállöve, és ezzel a kézzel segíteni lehet a karok összezárását is a baba mellkasán; a másik kar és tenyér pedig lentről a gerincét támasztja alá. Ebben a helyzetben a méhen belüli hajlított tartást segítjük elő, a baba arca is jól látható, és így könnyű ringatni, hordozni és megnyugtatni.

A hasfájós babákat néha jobban megnyugtatja, ha egyik alkarunkon és tenyerünkön hasra fektetjük őket. Tenyerünk ebben a helyzetben lágyan masszírozza a baba hasát, ha ringatjuk vagy sétálunk vele. Végtagjai lógnak, el tudja lazítani azokat, fejét kényelmesen oldalra fordítva az alkarunkon nyugtatja.

A fürdést sem szereti kezdetektől minden kisbaba, bizonytalan számára a kádban lenni, ahol csúszkál, lebeg a teste. Kezdetben legyen kevesebb víz a kádban, hogy a gyermek teste ne lebegjen, mert az fokozza a bizonytalanságot. A jól alátámasztó, biztonságos fogás is fontos, ezt gyakorolhatjuk a ruhában lévő csecsemővel is. Lehet olyan kiskádakat kapni, melyek fenekén a csecsemőt megtartó vályú van kialakítva, nem szükséges azonban a meglévőt lecserélni, ha nem ilyen van otthon. Van olyan gyerek, akinél beválik, hogy a kiskád fenekére összehajtott frottír törölközőt tesznek, így kevésbé csúszkál, és lassan megszokja az új közeget. Ha minden próbálkozás ellenére azonnal sírni kezd a fürdetésnél a gyermek, még szárazon bugyoláljuk be a frottír törölközőbe, karjait rögzítsük a teste mellé vagy a mellkasa elé. Így engedjük bele a vízbe, és ha nyugodt marad, lassan kibonthatjuk fürdetés közben. Fontos inger a csecsemő számára a teljes testfelülettel való érzékelés, tapasztalás, ezért ha van rá mód, mindenképp alakítsuk ki a rendszeres fürdetés szokását.

A túl korán, a 35. terhességi hét előtt világra jött újszülötteknél még nem alakul ki a végtagok hajlított tartása, és izmaik nagyon gyengék ahhoz, hogy erőteljesen mozogjanak. Emiatt nagyon esetlennek, törékenynek, magatehetetlennek tűnnek. Lassan azonban náluk is megerősödik az izomzat, és egyre többet és élénkebben fognak mozogni ők is. Figyeljünk arra, hogy a hazaengedést követően mennyire aktív, fel tudja-e már húzni karjait és lábait, illetve élénken rugdos-e, amikor ébren van. Amennyiben azt látjuk, hogy a gyermek „békapózban”, kiterülve fekszik, és nincs még ereje a gravitáció ellen dolgozni, a csípő és váll körüli izmok letapadásának veszélye áll fenn. Fektessük „fészekbe” miden nap néhány órára a gyermeket – erre alkalmas egy szoptatós párna, vagy ha egy összetekert plüss takaróból, frottír törölközőből formált gyűrűbe fektetjük a csecsemőt. A méret és az elhelyezés akkor jó, ha kis mértékben megtámasztja a baba combját, vállát és fejét, így abban a hajlított testhelyzetben lehet, amit az anyaméhben felvett volna. 

Finommozgás

Egészséges gyermek egy hónaposan

  • A kézujjak még hajlított helyzetben vannak, néha kinyílnak.
  • A mozdulatok tömegesek, hirtelenek és durván szabályozottak.
  • A fogóreflex könnyen kiváltható.

Egy és két hónapos kor között

A csecsemő kezdetben az őt érő ingerekre egész testével reagál, majd az első hónapok során egyre több elkülönült mozdulat jelenik meg, a tömeges együttmozgások pedig csökkennek. A hajlított tartás jellemző a felső végtagokra is: hajlított a váll, a könyök, a csukló és az ujjak. Az első hónapban kis kezük, öklük a szájukhoz érhet, szopizzák, cumiznak vele (később, két-három hónapos korukban tanulják meg akaratlagosan is a szájukhoz vinni a kezüket, és kezdik cumizni az ujjukat, ha addig nem kaptak játszó-cumit). Ha a tenyerüket nyomás éri, ösztönösen záródnak az ujjai, és a fogóreflex segítségével röviden meg is tudnak tartani egy könnyű, színes kis textildarabot, zsebkendőt stb. Két hónapos kor felé közeledve a kisbaba aktív és éber állapotban egyre többet nyitogatja ökölbe zárt kezét, nyújtogatja ujjait. Azt is megfigyelhetjük, hogy takaróját, ruháját, pelenkáját markolássza. Szoptatás során kezét az anya mellére teszi, vagy ráfog az édesanya ujjára.

A csecsemőnek két olyan érzékszerve van, amelyik már a méhen belül is jól működik. Az egyik a bőr- és testérzékelés (a testfelületüket érő tapintási ingerekre már magzati korban is reagálnak), a másik az egyensúlyérzékelő szerv, mely a belső fülben található (szintén már a méhen belül érzékeli a mozgást a térben).

Az ezen a két érzékelési csatornán érkező ingerek az egész csecsemőkorban fontosak lesznek a baba fejlődése szempontjából. Egyrészt megalapozzák az idegrendszer működésének összerendeződését, másrészt megnyugtatóan hatnak rájuk azok a finom ingerek, melyek ezeken az érzékszerveken keresztül érik őket. A kisbabák számára tehát nagyon fontos az érintés, a simogatás és az ölelés. A babamasszázs jótékonyan hat rájuk, és ha napi rendszerességgel csináljuk, egy idő után észrevehetjük, hogy már az előkészületekből (hősugárzó hangja, vetkőzés a fürdőszobában, az olaj illata) tudja, hogy mi fog következni, és már ettől megnyugszik. A masszázs rendkívül jól hat a baba általános hangulatára, megnyugtathatóságára. Ezen együttlétek során tudunk méginkább ráhangolódni gyermekünk jelzéseire, a bőr-bőr kontaktus során szavak nélkül is tudunk kommunikálni. Amennyiben nagyon nyugtalan kisbabánk van, akkor ha van rá lehetőség, érdemes képzett szakembertől elsajátítani a babamasszázs fogásait. Ha az esti elalvás nehéz, ajánlott a masszázst a fektetés előtti rutinba beépíteni.

A csecsemők szeretik a ringatást, rázogatást és babakocsizást, minden ilyen, az egyensúlyszervet érő finom inger is segít nekik megvigasztalódni, lecsendesedni, elaludni.

A kisbabák eltérő testi adottságokkal születnek, vannak sokat mozgó, élénk csecsemők, és vannak nyugodt, szemlélődő babák. Ízületeik és izmaik is lehetnek alkatilag lazábbak, puhábbak. Ezekre a babákra jó hatással vannak a serkentő, erőteljesebb ingerek, például fürdetést követően a teljes testfelület erőteljesebb végigsimítása a törölközővel, a hintőporral vagy a krémmel. A kicsit kötöttebb, feszesebb babákat lágy simogatással, finom átmozgatással lehet lazítani.

Gyorslinkek