Egészséges gyermek 5 évesen

• Képes egy jelenségre hosszabb ideig összpontosítani.
• Észleli a tárgyak nagyságát különböző távolságokból is.
• Képes felismerni és megkülönböztetni egymástól a mindennapi zajokat.
• Emlékezete egyszerre 3-4 elem megőrzésére képes.
• Képes egyszerű időbeli egymásutániság feldolgozására.

5 és 6 éves kor között

Minél részletezőbb a megfigyelés, annál hosszabb ideig képes a gyermek egy tárgyra figyelni, nő a figyelem és a rövid távú emlékezet terjedelme. Igyekeznek a különböző tárgyak közötti térbeli viszonyokat megérteni, majd mindezt a síkban (papíron) is felhasználni. Ebben az időszakban fejlődik a nyelvben is a téri viszonyszavak (pl. helyragok (-ban, -ben), névutók (mellett, fölött, mögött, alatt, előtt, óta, múlva) rendszere. A rajzfejlődésben is ilyenkor jelennek meg a térviszonyok, például lesz fent-lent, ég és föld a rajzon, melyet néha állatok is benépesítenek, esetleg megjelenik az elöl-hátul fogalma is, például valaki elbújt a fa mögött.

Képessé válik több tulajdonság egyidejű figyelembevételére (forma, méret, felület, nagyság, szín), és képes egybevetni az ugyanarról a tárgyról – különböző érzékszervi csatornákon – befolyó információkat.

Mivel a növéssel a test arányai és képességei ismét változnak, a gyermeknek újra nagy szüksége van arra, hogy sok mozgásos tapasztalatot gyűjthessen össze önmagáról. A korszerű, egyre több helyen megtalálható játszóterek elegendő lehetőséget nyújtanak erre, mert szinte akadálypályaként működnek – bújni, mászni, forogni kell bennük, ami egyformán stimulálja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, a látást és sokszor még a tapintást is. Használjuk rendszeresen ezeket, főképp ha kis lakásban élünk. Amennyiben kellő mozgáslehetőséget biztosítunk számára, a nagycsoportos óvodás gyermek egyre tudatosabban figyeli meg testének térbeli kiterjedését, apró részleteit is. Csak így lehetséges, hogy a gyermek tudja rendszerezni a térre vonatkozó ismereteit, majd síkra is át tudja fordítani azokat. Ez utóbbi szintén lényeges előfeltétele az írásbeli, papír-ceruza feladatok megoldásának.

A hallásészlelés is fejlődik: képes megkülönböztetni egymástól például két, csak egyetlen hangban eltérő szót (szék-fék). Játszhatunk „egyforma, nem egyforma játékot”, akár halandzsaszavakkal is (pl. zsuk-suk; taf-taf; kot-tok). Szintén hasznos közös játék a hasonló szópárok keresése, amelyek csak egy hangban térnek el egymástól (pl. szál-szel, szór-szól), majd ezekhez szómagyarázatokat is adni, vagy a szavakat külön-külön mondatba helyezni.

A tapintás észlelésében a gyermek már képes a kontúr végigtapintására és ezáltal a tárgy felismerésére. Játsszunk sok olyan játékot a gyermekkel, melyekben a kontúr pontos végigtapintására van szükség ahhoz, hogy a tárgyat felismerjék. Ilyen társasjáték az „Ügyi boci”, melyben bekötött szemmel kell kitalálni, milyen tárgyat tart kezében a játékos. A különböző nehézségi fokú elemek segítségével ki-ki megtalálhatja minden gyermek számára a megfelelő feladatot.

Az iskolakezdéshez közeledve a gyermekek figyelme kitartóbbá válik, képesek elmélyülni egy-egy játékban hosszabb ideig is, képesek végigvinni egy cselekvéssort anélkül, hogy egy újabb inger elterelné a figyelmüket. Vannak azonban olyan gyermekek, akik nehezen figyelnek tartósan egy dologra, gyakran váltanak tevékenységeket még ebben az életkorban is. Ha a felnőttel páros helyzetben dolgoznak, akkor nem jelenik meg ez a probléma, ám ha önállóan kell véghezvinni valamit, rövid idő alatt „kiesnek” a feladatból. Ugyanez jellemző beszédükre is, nagyon gyorsan járnak a gondolataik, gyorsan váltanak, de nem fejezik be a mondatokat, máris egy másik gondolatba fognak, így nem lesz érthető a történet, melyet előadnak. Abban tudunk ilyenkor segíteni, hogy egyszerűen feldolgozható ingerekkel vesszük körül a gyermeket, melyeket rövid idő alatt is meg lehet érteni. Az iskolába lépéshez fontos a figyelem elmélyülése. Ezt úgy segíthetjük elő, hogy nem adunk újabb és újabb játékokat a kezébe, vagy keresünk újabb és újabb elfoglaltságot számára, hanem az éppen használt vagy a már meglévő játékot igyekezünk új oldaláról bemutatni, használni; ne vegyük körül egyszerre több ingerrel, mely elterelheti figyelmét, például ha mesélünk, ne szóljon a tévé. Így tanulja meg a figyelmét egy jelenségre összpontosítani.

Egészséges gyermek 5 évesen

• Képes a látszatot és a valóságot megkülönböztetni.
• Fogékony az ok-okozat helyes kapcsolatának megértésére.
• Főfogalom alá rendez.
• Általában egy szabály alkalmazásával hoz ítéletet.

5 és 6 éves kor között

Minél jobban haladunk az iskoláskor felé, annál inkább látható, hogy a nyelv és a gondolkodás kölcsönösen segítik egymás fejlődését. A nyelv fejlődése által lehetővé válik a gondolatok megfogalmazása. A gondolat újabb tettekhez vezet, a tettek újabb gondolatokat hoznak. A gyermek a számára megmagyarázhatatlan dolgokat továbbra is bontakozó fantáziájával igyekszik kiegészíteni. A fejében, de a játék közben is képes összeilleszteni a dolgokat, illetve egy jelenséget egyre kisebb részeiben is szemlélni. Már nemcsak azt tudja, hogy minden dolognak neve van, hanem azt is, hogy egyes dolgok hogyan függnek össze egymással. Kialakult a főfogalmak rendszere: például a kanalat, a villát és a kést együtt úgy is hívhatjuk, hogy evőeszközök. Ugyanígy például egy 3-4 képből álló sorozat eseményeit a megtörténés szerint rendezni tudja, és azt is el tudja mondani, mi történt vele például az uszodában.

Igyekezzünk olyan napirendet, programsort állítani a gyermek elé, melyet úgy tudnak megvalósítani, hogy a program élményeinek földolgozása is megtörténhessen. Ez egyaránt segíti a gondolkodási és az emlékezeti folyamatok fejlődését, és a nyelvi kifejezőkészséget is gyakoroljuk ilyen esetekben. Mindig legyen arra idő, hogy például a megnézett cirkuszi műsorról otthon beszélgessünk, felidézni, mi volt a legérdekesebb, mi nem tetszett és mit szeretett volna még látni, ami nem szerepelt a műsorban. Ez az idegi feldolgozás mellett azt is segíti, hogy a gyermek egy-egy tapasztalt eseményről a lehető legrészletezettebb belső képet tudja alkotni, melyben a tények mellett az összefüggések is fellelhetők. Ezekre az összefüggésekre kérdeznek rá a gyerekek. Válaszoljunk a kérdéseire, így megmarad a dolgok iránti olthatatlan érdeklődése, mely a tanulási folyamatok sikerességéhez nélkülözhetetlen. Ebben az életkorban érdemes állandó szokássá tenni, hogy este a gyermekkel közösen visszatekintünk az eltelt napra, felidézzük annak legfontosabb eseményeit, és előretekintünk a következőre, átgondolva, várhatóan mi történik majd. Ezzel segítjük a gyermek egyébként még mindig bizonytalan időbeli tájékozódását is.

A közös tevékenységek között egyre nagyobb szerepe lesz a történetmesélésnek. Itt már nemcsak a láncmesék jöhetnek szóba, hanem olyan, kicsit összetettebb történetek is, mint a tündérmesék. Nem kell attól félnünk, hogy a mesélés hatására a valóság és a fikció keveredik, hiszen ebben a korban már képes ezek elkülönítésére (például már mondhat ilyen mondatokat: „Most játszásiból egy tündér leszel.”).

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy az öt-hat év körüli gyermek megfelelő környezeti tényezők ellenére sem mutatja a gondolkodásában az oksági elrendezést, például nem tudja megítélni két egyszerű, mindennapi történést ábrázoló kép közül, hogy melyik volt előbb, vagy nehézséget okoz számára a főfogalom alá rendezés, érdemes nevelési tanácsadót vagy óvodai gyógypedagógust felkeresni ezzel a problémával.

Egészséges gyermek 5 évesen

• Képes követni összetett, több különböző összefüggést tartalmazó utasítást.
• Szívesen vesz részt a felnőttek beszélgetésében.
• Aktív szókincse 2000 szóra tehető.
• Képes elismételni a hallott történetet.
• Kiejtése szinte teljesen tiszta (csak az r ejtése tér el a tipikustól), a nehéz és hosszú szavak kiejtése sem okoz gondot.
• Szótagolva is tud beszélni.

5 és 6 éves kor között

Az óvoda nagycsoportja a nagy mesélés korszaka. Képes már hosszabb, például nép- vagy tündérmeséket is megérteni, és a vele megesett eseményeket vagy más, hallott történeteket sorrendben helyesen elmesélni. Ebben az időszakban születnek a szinte végtelenített mellérendelő mellékmondatok „… és akkor a, … és aztán.” Szókincse bár nem robbanásszerűen, de folyamatosan gyarapszik, ahogyan a tágabb környezetet megismeri. Egyre pontosabban igazítja mondanivalóját az aktuális beszélőtárshoz, például kistestvérével lassan, egyszerű szókapcsolatokkal beszél, apukájához összetett mondatokban, okossága teljes tudatában, a nagymamához pedig nemcsak egyszerűen hangosabban, hanem külön magyarázatot is fűzve azokhoz a dolgokhoz, amelyekről gondolja, hogy a nagyi még nem értesült.

Továbbra is az a legfontosabb feladatunk, hogy a gyermek elegendő, de még földolgozható mennyiségű beszédpéldához jusson, továbbá hogy segítsük őt abban, hogy minél többféle helyzetben legyen alkalma beszélni. Törekedjünk arra, hogy a kölcsönösség jellemezze a beszélgetéseinket. Amennyiben a gyermek tévét néz, segítsünk neki, hogy az ott látottakat szóban is földolgozza, vagyis kérdezhessen, elmesélhesse, mit látott. Arra is ügyelnünk kell, hogy minden nap legyen lehetősége a szabad játékra is, mivel a vele történt események leghatékonyabb feldolgozása a ekkor történik, és ezzel is fejlődik a szóbeliség. A gyermeknek továbbra is nagy szüksége van az életkorhoz igazodóan mesék, történetek hallgatására, így nemcsak szókincse bővül, hanem képzelete, fantáziája is megmozdul, melynek később az olvasásértésben veszi nagy hasznát.

Az iskolakezdés előtt célszerű, hogy az összes beszédhangot tisztán ejtse a gyermek, hiszen csak úgy lesz képes ezeket a hangzókat a betűkhöz kapcsolni. Ha az s helyett sz hangot ejt, nehezen fogja tudni az s betűt megtanulni. Ezért ha ilyen hangcseréket észlelünk a tervezett iskolába lépés előtti tanévben, mindenképp vegyük igénybe az alanyi jogon járó logopédiai szakszolgálat segítségét.

Amennyiben az élettani dadogás (a kisgyerek beszédképessége, beszélni tudása még elmarad a gondolkodásától, nem képes lépést tartani vele, meg-megakad a beszéde, ismételget szótagokat) nem szűnt meg, akkor is logopédiai kezelésre van szükség.

Egészséges gyermek 5 évesen

• Közlései tartalmát is a partnerhez igazítja.
• Kész kapcsolatot kialakítani és fenntartani.
• Szeret ajándékot készíteni szeretteinek, nem csak a jeles napokon.
• Képes elfogadni és betartani a szűkebb közösségi szabályokat.
• Fogékony a kis csoportos együttműködésre.
• Képes visszafogni negatív érzéseit (pl. azzal is képes kapcsolatba lépni, akit nem kedvel).

5 és 6 éves kor között

Ebben az életkorban már megjelenik az osztozkodás, a segítségnyújtás, a gondoskodás, a részvét. Ezeket a viselkedésformákat akár a testvérekkel, akár a kortársakkal vagy a felnőttekkel való kapcsolatban egyaránt gyakorolják a gyerekek. Egyre jobban tudják a saját érzelmeiket is szabályozni.

A társas fejlődés másik oldala a személyiség alakulása. A számára tökéletesnek, ideálisnak látott személlyel szeretne azonosulni, viselkedését hozzá igazítja.

Ez az időszak a szerepjátékok és a szabályjátékok kezdete. A szerepjátékoknál a szereppel való érzelmi azonosulás is megjelenik, mindenféle eszköz nélkül is képes a teljes szerepet eljátszani. A szabályjátékok megjelenésének kezdeti szakaszában az egyszerű dobókockás, húzogatós játékok segítenek megérteni a véletlen fogalmát, de ezek mellett egyenlő súllyal jelenjenek meg az emlékezetet, megfigyelési készséget, figyelemkoncentrációt fejlesztő játékok, mint például a memóriajátékok, különbségek felsimerésén alapuló játékok, stb. A társasjátékokkal majdhogynem észrevétlen módon a fentebb szereplő szinte minden társas készség fejleszthető. Általánosságban az érzelmek szabályozására alkalmas, de a kártyajátékokban például mások érzelmeinek felismerését gyakorolhatják a gyermekek. Különösen jól fejlesztik a társas készségeket az ún. handicap játékok, amikor nem saját bábuval lépnek a gyerekek, hanem az éppen felhúzott lap segítségével mindig más bábut segítenek a győzelem felé. Szintén hathatós eszköz a társasjáték ahhoz, hogy a gyermek megtanulja kontrollálni az érzelmeit, például ha veszít a játékban. Játsszunk rendszeresen társasjátékokat a nagycsoportos óvodás gyerekünkkel. Nem a klasszikus malom- és sakkjátékokkal érdemes kezdeni, hanem inkább egyszerű kártyákkal és lépegetős játékokkal vagy kevés lapot tartalmazó memóriajátékokkal. Ilyeneket akár otthon is lehet a gyermekkel együtt készíteni.

 

Ahhoz, hogy egy gyermek valamire alkalmasnak és hasznosnak érezze magát, lehetőséget kell adni számára, hogy sok alkotó cselekvésben bontakozhasson ki. Még egy felnőttnek is nagy boldogság, ha létrehoz valamit. Ebben az időszakban gyakran előfordul, hogy a gyerekek saját szabad játékidejüket töltik valamilyen munka jellegű tevékenységgel, sőt mások segítésével. Ennek két bontakozó képesség is van a hátterében. Egyrészt a testi fejlődés, másrészt a közösség felé irányuló érzelmek fejlődése. A testi fejlődésre jellemző, hogy most vastagodnak, erősödnek meg a végtagok, melyek erejét ki szeretné próbálni a gyermek. Ha nem tudjuk ezt az erőt értelmes tevékenységgel lekötni, akkor keres más kitörési pontot, ez lehet az agresszió is. Maguk a sikeres önkiszolgáló tevékenységek, például önálló öltözködés is segít abban, hogy hasznosnak, alkalmasnak érezze magát valamire. Engedjük, hogy segítsenek a házi munkákban, hiszen ezáltal az önbecsülésük is növekszik, és gyakorolják az erejüket, ügyességüket. Engedjük meg, hogy kihozza a krumplit a kamrából, hogy összehajtogassa a ruhákat, hogy sepregessen, porszívózzon, stb.

Dicsérjük a gyermeket, amikor csak lehet, hiszen ezzel ösztönözzük a további tevékenységekre is. Ám a gyermek egy-egy agresszív tettének büntetése, főként a testi fenyítés, általában hatástalan vagy újabb agressziót szül. Míg ha tisztán és világosan példát mutatunk a gyermeknek a közösségi viselkedésre, például a gondoskodásra, az együttérzésre, azzal önmagában is csökkentjük az agresszió valószínűségét, és ha a gyermek rendszeresen ezt a mintát kapja, akkor kamaszkorában is gyakrabban igazítja ehhez viselkedését.

Egészséges gyermek 5 évesen

• Önállóan tartja be a WC higiénés szabályait, kezet mos WC-használat után (az erre való figyelmeztetés azonban gyakran még nem hagyható el).
• Önállóan fogat mos, lemossa és elteszi a fogkefét.
• Képes gombolni, cipzárt fel- és lehúzni.
• A levett ruháit a helyére rakja.
• Kis segítséggel önállóan öltözik (harisnyahúzás, cipőfűzés kivételével).
• Ismeri a játéktárgyak helyét, segítséggel rendet rak a napi játékot követően.

5 és 6 éves kor között

A nagycsoportos óvodás gyermek, főként ha vegyes óvodai csoportban vagy több testvér között nő fel, ekkorra már a legtöbb mindennapi dologban kellő önállósággal cselekszik, mivel megszokta és látta maga körül, hogyan válnak a hároméves kicsik gyámoltalan segítettből bátor, önálló segítőkké. Ilyenkor képes először arra, hogy ne csak önállóan tegyen meg valamit, hanem meg is tervezzen egy rövidebb munkafolyamatot. Így amellett, hogy például leveszi a ruháját, el is teszi, vagy válogatva a szennyestartóba, illetve a székre rakja azokat. Tehát képessé válik, hogy egy egész cselekvéssort előre átlásson, nem csupán annak soron következő részletét. Ez távlatot és szabadságot ad cselekvéseinek, bár azok következményeit még nem tudja felmérni. Ebben a szakaszban az öltözködésben csakúgy, mint a napközbeni fürdőszoba-használat egyes részeiben önkiszolgálásra válnak képessé a gyermekek. A következő lépés, hogy egy teljes folyamatot átlátva az elejétől a végéig önállóan meg is oldja a feladatot, például a WC-használat esetében a vetkőzéstől a kéz megtörléséig folyamatosan, önállóan tudjon cselekedni. Ennek segítését egyrészt szóbeli figyelmeztetéssel érhetjük el („Mostál kezet?”), másrészt azonban különböző indirekt utakon is, például illatos szappant veszünk, és amikor kijön a gyermek a fürdőszobából, azt mondjuk: „Most finom illatú lett a kezed. Megszagolhatom?” Ekkor a legtöbb gyerek visszafordul, ha elfelejtette a kézmosást, nincs szüksége ennél egyértelműbb irányításra. Vagy: „ A ruhádnak is jólesik, hogy egész napi hordás után megpihenhet a széken, segítettél neki megpihenni?”, stb. Ezekkel a diszkrét megszólalásokkal és a saját példaadásunkkal olyan szilárd szokásokat építhetünk ki, melyekben könnyű lesz később a közös örömet adó tevékenységekre figyelni, és kevesebb lesz a vita, a civakodás a családban.

Minden szabály annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Fontos, hogy csak azt várjuk el gyermekeinktől, amit magunk is rendszeresen megteszünk. Az óvodás, kisiskolás gyermek főképp a cselekvések nyelvén ért, számára az a legfőbb szabály, melyet mi mutatunk neki cselekedeteinkkel – mindig fontos az összhang a szülői cselekedetek és a kinyilatkoztatott szabályok között. A gyermek szabálykövetéskor a látottakat utánozza, tehát ha mi olyan szabály betartását követeljük tőle, amit mi magunk sem tartunk be (pl. nem rakjuk el a ruháinkat), akor ne csodálkozzunk, hogy a gyermek sem tartja be azt. A példát mi mutatjuk, a gyermek azt követi.

Azoknak a gyermekeknek, akik az önkiszolgálás fejlődésében nem haladnak életkoruknak megfelelő intenzitással, valószínűleg szakember segítségére is szükségük lesz, attól függően, milyen természetű ez a fejlődési megakadás. Lehetséges – esetleg tudtunkon kívül –, hogy mi magunk fogjuk vissza az önállósodási folyamatokat (pl. túlóvó, túlvédő hozzáállással). Ezen gondolkodjunk el kicsit! Amennyiben a gyermek ugyan próbálkozik, azonban a képességei nem fejlődnek kellőképpen, és ez okozza ügyetlenségét, akkor célszerű segítséget kérni.

Nagymozgás

Egészséges gyermek 5 évesen

Statikus egyensúly

• Egy lábon állva 8-10 másodpercig képes egyensúlyozni.

Dinamikus egyensúly

• Futása gyors és jól koordinált.
• Gerendán jár, lábaival egymás elé lép.
• Ugráspróbák: helyből előre ugrás kb. 70-80 cm távolságra; helyből felugrással hátra tud fordulni 180°-ot; páros lábbal hátra ugrál folyamatosan.

Mozgáskoordináció

• Ügyesen mászókázik, fára mászik.
• Hintát hajt.
• Bukfencezik. 

5 és 6 éves kor között

A gyermekek öt-hatéves korukra képesek összetettebb, bonyolultabb mozgáskombinációk elsajátítására, ha van lehetőségük rendszeres gyakorolásra. Így megtanulnak fára mászni, kerékpározni, hintát hajtani és bukfencezni. Lehetőségeiktől függően elsajátítják az úszás, a lovaglás, a tollaslabdázás, a síelés vagy szinte bármelyik másik sportmozgás alapjait. A mozgások erőssége, tempója és térbeli terjedelme jelentős mértékben fejlődik, egyre ellenállóbbá válnak a hosszan tartó terheléssel szemben.

A mászóeszközökön történő mászás ennek az életkornak továbbra is az egyik legkedveltebb mozgásformája. A mászás gyorsabban, koordináltabban, folyamatosabban megy végbe. Vérmérséklettől és ügyességtől függően bizonyos gyermekek szinte nem ismernek akadályt maguk előtt. Ugyanakkor a biztonság fokozódása is megfigyelhető, veszélyérzetük kialakult. Ötéves kor után jelentős fejlődés játszódik le, már nemcsak felfelé, hanem lefelé is ügyesen jönnek a nehezebb mászóeszközökről, hegyoldalon, fáról. Fejlődik a húzás, tolás, függeszkedés és egyensúlyozás is. A legváltozatosabb sportmozgások elsajátítására képesek.

Az ugrás csak akkor fejlődik ebben az életkorban megfelelően, ha kellő gyakorlásra is van lehetőség, különben a fejlődés lassú és formaszegény. Javasolt az ugróiskolázás, a gumizás, az ugrókötelezés, valamint a távolugrások, támaszugrások, sorozatugrások, fel-le ugrások és átugrások gyakorlása.

Együtt tud játszani a többiekkel, mások szempontjait is figyelembe tudja venni, képes arra, hogy a szabályokat megértse, betartsa és azokat állandónak tekinti. A társasjátékok használata ezt meg is követeli. Megérti azt is, hogy a szabály megsértése „büntetést” von maga után, ha nem tartja be a szabályt, a többiek nem játszanak vele. A gyermek viselkedésére jellemző, hogy szükségleteit késleltetni tudja, azaz megtanul várni, ez is fontos tényezője a szabályjátékok gyakorlásának. Ez adja majd alapját a közösségben végzett játékos tornafeladatoknak: fogócskáknak, bújócskáknak és kidobós játékoknak.

A kirándulásokat érdemes több családdal együtt szervezni, a gyerekek húzzák, ösztönzik egymást, kortársak között nem panaszkodnak fáradtságról. Mi is segíthetjük legyőzni a holtpontokat, például ha az érdekes természeti jelenségekre irányítjuk a figyelmet: „Nézd, ott egy kidőlt fa, fussatok el odáig és másszatok fel rá!”, vagy „Hű, nézzétek, tölgyfa! Adok egy zacskót, gyűjtsetek makkot, otthon készítünk belőle képet, figurákat!”. Vihetünk állat- és növényhatározót magunkkal, a kirándulást az ismeretek bővítésére is érdemes kihasználni. A természet számtalan mozgásos kihívást is rejt, ne tiltsuk a felmászástól, árokugrástól, köveken mászkálástól, de segítsünk neki kiválasztani, melyik az a szikla, fatörzs, hegyoldal, árokpart, ahol biztonságosan játszhat.

Ebben az életkorban nagyon kedvelik a játékos tornafoglalkozásokat, és a sportmozgások alapjait is könnyen elsajátítják. Testi képességeik, figyelmük és kitartásuk alapján is képesek egy 45-60 perces játékos sportfoglalkozást végigcsinálni. Rendszeres gyakorlással összetettebb mozgások elsajátítására is képessé válnak. Meg tudnak tanulni görkorcsolyázni, kerékpározni, úszni, síelni stb. A rendszeres mozgás nem csak testüket, szervezetüket erősíti, de személyiségformáló hatású is, gondoljunk a fegyelemre, önfegyelemre, kitartásra, önuralomra és akaraterőre. Az óvodás kisgyermek fő tevékenysége azonban a játék, bármilyen testmozgást végzünk is a gyermekkel, ne feledjük, a játékosság és a megfelelő pihenőidők betartása fontos!

A járás nehéz terepen, az ugrás, a futás és a mászás csak akkor fejlődik ebben az életkorban megfelelően, ha kellő gyakorlásra ösztönzik a gyermeket. Nehezített járást lehet gyakorolni különböző magasságú lépcsőkön, emelkedőn, lejtőn, homokozó szegélyén, fatörzseken, lapos köveken, bokrokat kerülgetve, térdig érő vízben. Az átlépések variálhatók 20-50 cm között: tócsák, gödrök, sziklák, faágak, gyökerek, árkok fölött, között lehet ügyesíteni a járást. A futójátékok is kedveltek, különböző iram- és irányváltásokkal, elindulás-megállás gyakorlásával, természetes támaszgyakorlatokkal kombinálva (csúszás, úszás, mászás). Jó mókát jelentenek az utánzó mozgások (sánta róka, pók, rák, fóka, medve). Nagy teremben vagy a szabadban a szabályjátékok széles tárháza is rendelkezésre áll (fogócskák, labdajátékok, körjátékok). A térérzékelésben a társak mozgásának érzékelése, és az ahhoz való alkalmazkodás megtanulása is fontos. Ösztönözhetjük gyermekünket ugróiskolázásra, ugrókötelezésre, távolugrásokra és támaszugrásokra (béka, nyuszi, sánta róka). Emellett jól gyakorolhatók a sorozatugrások, a fel-le ugrások és átugrások különböző magasságú lépcsőkön, emelkedőn és lejtőn, homokozó szegélyén, fatönkökön, nagy köveken.

Ha van rá lehetőségünk, igyekezzünk olyan játékokat vásárolni vagy készíteni, melyek a gyermek ügyességét teszik próbára, például roller, görkorcsolya, ugrókötél, kötéllétra, gyűrűhinta. Fontos, hogy a gyermek számára biztosítsuk a minél változatosabb mozgások végrehajtásához szükséges feltételeket! Kertben a magasabb faágakra hinta, mászókötél, függőlétra, gyűrűhinta akasztható. Az ilyen játékok, eszközök beszerzése és használata később busásan megtérülő eredményeket hoz. Ahhoz, hogy a gyermek egyre jobban koordinálja mozgását, hogy izmai összehangoltan működjenek, látása, hallása jól működjön, szükséges a kellő mennyiségű és kihívást jelentő mozgáslehetőség biztosítása. A mozgásos ügyesség fejlesztése mellett olyan képességek megszerzését is lehetővé teszik számára, melyek az iskolába kerüléskor jobb tanulási eredményeket biztosítanak.

Ebben az életkorban a későbbi úszás elsajátítása érdekében fontos, hogy a vizet mint új közeget megismertessük és megszerettessük a gyermekkel. A vízben más fizikai törvényszerűségek érvényesülnek, mint a szárazföldön, meg kell szokni az új érzéseket, meg kell tanulni egyensúlyban tartani és irányítani a test mozgását. A vízhez szoktatás célja, hogy a gyermek egy idő után ugyanolyan otthonosan mozogjon a vízben, mint a szárazföldön, teljesen alkalmazkodjon a megváltozott közeghez, annak törvényszerűségeihez, jellegzetességeihez. Úszásoktatást csak akkor lehet elkezdeni, ha a gyermek megszerette a vizet, otthonosan viselkedik benne, és célszerű mozgásokat végez. Meg kell tanulnia először az arcra fröccsenő vizet elviselni, a szemhéjait lezárni, később a víz alá merülni. Már a kádban való fürdés is kezdő lépés lehet, ha ez a lehetőség adott a családban. Amikor van idő hosszan fürdeni, fel lehet tölteni sok vízzel a kádat, és hagyni a gyermeket hosszan pancsolni. Érdemes öntögetős, locsolós, spriccelős játékokat játszani, és az arc víz alá merítését, a levegő vízbe fújását is el lehet kezdeni gyakorolni. Nyáron egy felfújható medence jelentheti a következő lépést a kertben vagy az erkélyen. Emellett az anyagi és földrajzi lehetőségeinktől függően ki kell használni a nyarakat, akár természetes vízben, akár strandon vagy uszodában is szerezhet a gyermek további élményeket, tapasztalatokat.

Sok gyakorlással válnak képessé a gyermekek arra, hogy úrrá tudjanak lenni minden váratlan és bizonytalan helyzeten. Az egyensúlyérzékelő, az izom-, ín-, ízület-, bőrérzékelési rendszer és a látás révén befutó számtalan ingerek feldolgozása bonyolult idegrendszeri feladat. Az idegrendszer éretlenségéből adódóan (például koraszülöttek), vagy a kevés testérzékeléses és mozgásos tapasztalattal rendelkező gyermekek ebben az életkorban mutathatnak ügyetlenséget a nagy- és finommozgások koordinációjában, az egyensúly- és térérzékelés területén. Ebben az életkorban még sok hátrány behozható, de biztosítani kell a lehetőséget a megfelelő mozgások kellő ideig tartó gyakorlására. Fontos, hogy a gyermekek csoportban is tevékenykedhessenek, egymást ugyanis motiválják és utánozzák. Rendkívül nagy mozgásigényük különösen jól kielégíthetők sokmozgásos testnevelési játékokkal. Amennyiben egy kisgyermek a nagy- és finommozgásos koordináció, egyensúly-, test- és térérzékelés területein sok nehézséget mutat, speciális mozgásterápiára is szüksége lehet. A terápia kiválasztásához részletesebb vizsgálatra van szükség, melyet a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóban kérhetünk.

Emellett vannak olyan eszközök is, amik megkönnyítik az ujjtartást. A helyes fogást segítő ceruzafogók gumiból készülnek, háromszög formájúak és a ceruzára húzhatóak. Ezek a ceruza helyes fogásához és irányításához szükséges 3 ujjat (hüvelyk-, mutató- és középső ujj) a megfelelő helyre irányítják. Háromszög alakú ceruza is kapható, kicsi kezeknek a vastag, nagyobbaknak a vékony javasolt. Fontos, hogy ne szóljunk rá, ne korrigáljuk a ceruzafogását minden percben. Ha elcsúszik az ujja, olykor-olykor javítsuk ki, de ne éreztessük vele minden percben, hogy rosszul fogja a ceruzát, mert elvesszük a kedvét.