A gyermek fejlődése

Gondolkodás

Egészséges gyermek 6 évesen

  • Képes egy jelenségre nemcsak fókuszálni, hanem annak mozgását követni.
  • Egy jelenségnek egyszerre több tulajdonságát is képes vizsgálni.
  • Érzékeli a mennyiségállandóságot (ha adott mennyiségű tárgyak elrendezését megváltoztatjuk, tudja, hogy akkor is ugyanannyi tárgy marad, vagy ha áttöltünk bizonyos vízmennyiséget egy más alakú tálba, tudja, hogy ugyanannyi a víz mennyisége).
  • Biztosan alkalmazza a több-kevesebb fogalmát.
  • Biztosan választja ki az alakot a háttérből.
  • Biztosan felismeri a tárgyak közötti téri viszonyokat.
  • Kialakul a testséma, és képes nyomon követni saját testének minden mozdulását.
  • Emlékezete egyszerre 4-5 elem megjegyzésére képes,
  • Érdeklődik a szimbólumok, pl. a betűk, számok iránt.

6 és 7 éves kor között

A látott dolgok feldolgozási folyamata fejlődik ebben a korban. Biztosabb lesz a látás élessége, valamint a részletérzékenység, és a finom szemmozgások koordináltsága lehetővé teszi a pontos szemmel követést, mely az olvasástanulás elengedhetetlen feltétele. A gyermek képes egyidejűleg több tulajdonságot észlelni, pl. egyszerre veszi tekintetbe a nagyságot, a formát és a színt. Ez a fejlődés teszi lehetővé a betűk, számok feldolgozását, mely az olvasás és az írásbeli számolási műveletek tanulásának előfeltétele. Emellett a térlátás és a tér átlátásának képessége is fontos, ami szintén fejlődik ebben a korban. Rájön arra, hogy a másik, például a vele szemben álló más szemszögből, más téri helyzetben látja ugyanazt a tárgyat.

A hallásélesség mellett főként a hangok finom megkülönböztetésében tapasztalunk fejlődést. Ennek legfontosabb jele, hogy a gyermekek biztosan meghallják és felismerik a beszédhangok között lévő finom különbségeket, például képesek megkülönböztetni egymástól pusztán hallás útján az sz és a z beszédhangot.

Az észlelés és a gondolkodás ebben a korszakban már igen szorosan együttműködik. A gondolkodási műveletek tekintetében tovább erősödik az oksági gondolkodás, és a mese és a valóság között egyre biztosabb határ húzódik. Az iskolaérettséget mutató gyermek képes felismerni a saját tudását, pl.: „Én már tudom, hogyan kell kiszámolni azt, hogy mennyi kettő meg kettő!”

A megfelelő látásélesség mellett a szemmel követésnek is nagy jelentősége van a sikeres olvasás- és írástanulásban. Ennek kialakulását akkor segíthetjük elő, ha a monitornézés ésszerű korlátozása mellett sok szemmozgást segítő játékot játsszunk a gyerekkel (pl.: célba dobás, melyhez elegendő néhány kislabda, házilag is készíthető babzsák és egy kosár, egy kuglijáték, stb.). A követő szemmozgások koordinálásához a sok labdajáték is jó szolgálatot tesz, kivéve a focit, mert ott nem szemmagasság környékén mozog a labda. Játszhatunk egyszerű becslős játékot is, például becsültessük meg a gyermekkel, hogy a köztünk lévő távolság hány lépés, majd lelépéssel ellenőrizzük azt. Jó szolgálatot tesz a zseblámpa is, ha elsötétített szobában a falra különböző formákat írunk a lámpa fényével, és azokat kell a gyermeknek felismernie; vagy a saját zseblámpájával kell a mi lámpánk egyenletes mozgását követnie úgy, hogy a sajátjának fénye mindig egybeessen a miénk fényével (ilyenkor az egyik lámpára tehetünk színes fóliát).

A hallás élessége mellett a beszédhangok megkülönböztetése is fontos az olvasás tanulásához. Szótagoljunk a gyermekkel, segítsünk neki felismerni a beszédhangokat. Ezek a játékok akár menet közben a kocsiban is játszhatók, nem igényelnek eszközöket, ugyanakkor hozzásegítik a gyermeket ahhoz, hogy egy szó belső szerkezetét finoman érzékelve felismerjék annak összetevőit, ez később a szófelismerést és a helyesírást segíti. Erre alkalmas a „Van-e benne?” játék: mondunk egy hangzót, pl. „sss” (fontos, hogy ne a betű nevét mondjuk ki („es”), hanem pusztán a hangot), és azt kérjük, figyelje meg a gyermek, hogy a következő szavakban szerepel-e ez a hang! Ezután felváltva mondunk olyan szavakat, melyekben szerepel és amelyekben nem szerepel. Ezt később ismétlejük meg más, kicsit nehezebben kihallható hangokkal, például k, g, p stb. Ha már jól megy, akkor kérjük meg, hogy próbálja meghallani, milyen hangzóval kezdődnek az egyes szavak, például: súly, sonka, sajt, sapka, sál. Azután milyen hangzóval végződnek, például: lapát, kabát, kelet, élet stb. Igen sok és változatos a lehetőségek száma, egészen odáig eljuttathatjuk a gyereket, hogy robotos játékot játszunk, mivel a robotok szinte hangonként mondják ki a szavakat (eleinte rövidebbeket, később hosszabbakat), pl. s-á-l.

Az iskolai tanulási sikeresség szempontjából nagy jelentősége van a jól követő szemmozgásoknak, annál is inkább, mert a gyerekek sokszor napi több órát is néznek tévét vagy más monitort, amely kifejezetten megakadályozza a követő szemmozgások fejlődését. Tévénézés vagy számítógépezés helyett inkább játsszunk vele sok, fentebb is leírt szemmel követéses játékot, de kezdhetjük egy olyannal is, mely közvetlen testi érintéssel vezeti a gyermek szemét. Például a kedvenc apró tárgyát (kisautó, kismanó) lassan gurítsuk végig az egyik karján a vállától a kézfejéig és vissza, mondván: „Te leszel az autóverseny vezetőbírója, szemmel kell tartanod a kocsikat!” Csak addig mozgassuk a kisautót, míg a szemével is követi („Az autó most lemegy a völgybe, most feljön a hegyre”, stb.). Amikor a követés megszakad, állítsuk meg a tárgyat. Ha a gyermek pillantása visszatér a tárgyra, akkor folytassuk annak mozgatását, míg a kézfejhez nem érünk. Ott vége van a szakasznak, kezdődik a hegymenet (a csuklótól a vállig). Ezt mindkét karon végezzük el minden nap legalább egyszer. Ha a gyermek szeme sokáig nem térne vissza az autóra, akkor enyhe nyomást gyakoroljunk a karra az autóval, mely automatikusan visszatéríti a tekintetet. Amikor a karon már jól megy, a lábon is el lehet végezni, mindig a törzshöz közel kezdve, majd távolítva, és ismét közelítve.

Gyorslinkek