Egészséges gyermek 2,5 évesen 

• A tárgyakat, képeket kb. 20 cm-ről nézi.
• Több méterről is észreveszi a nagyobb tárgyakat.
• Papírra firkál.

2,5 és 3 éves kor között

A látási figyelem mélyül el ez idő tájt. A pontos és precíz foglalkozásokhoz és a nagymozgások balesetmentes kivitelezéséhez is jó látásra van szüksége a gyermeknek: át kell látnia egy-egy helyzetet ahhoz, hogy a problémát értelmezni is tudja. Ebben az életkorban már biztosan minden gyermek szeret rajzolni, nyomot hagyni a papíron – firkál, de egyre ügyesebben húzza a vonalakat. Ekkor már nem okoz gondot számára, hogy egy összetettebb képet részleteiben is felfedezzen.

A gyermekek életében nagyon fontos a mozgás. A nagymozgások gyakorlása közben érlelődnek érzékeléseik, az őket érő ingerek feldolgozása, az érzékszervek használata. Fontos, hogy a kicsik minél többet mozogjanak a szabadban. Emellett azonban már az is fontos lesz, hogy hosszabb időt el tudjon tölteni egy helyben ülve, és figyelve arra, amit éppen csinál. A látási funkciókat nagyon jól lehet gyakorolni képeskönyvek vagy diafilmek nézegetésével, árnyjátékokkal, és rajzolás közben sokat fejlődik a kisgyermekek összpontosító képessége, a szem-kéz összehangolása is.

Ismertessük meg a kicsivel a festést is. Nem igényel különösebb eszközöket, csak egy kis körültekintést. Adjunk olyan ruhát rá, amit nem baj, ha véletlenül összefest, és vegyünk olyan festéket, amit gyermekeknek is ajánlanak a gyártók. Az külön izgalmas nekik, amikor a vizes ecsettel a tenyerüket, karjukat is csiklandozzák. Emellett megtanulnak ügyesen bánni egy másik eszközzel, és így a finommozgás is fejlődik. Szivaccsal is rajzolgathatnak egy kihajtogatott kartondobozra, az kevésbé ázik el.

Vannak gyerekek, akik folyton esnek-kelnek, csetlenek-botlanak, mert nem tudnak jól figyelni arra, hogy milyen akadályok kerülnek eléjük, vagy nehezebben veszik észre a kisebb gödröket, eltévesztik a távolságot egy-egy játszótéri eszköz birtokba vételénél. Akad, akinek a sorozatos rossz élmény kedvét szegi, és kevesebbet fog mozogni, de van, aki mindezek ellenére bátran kísérletezik tovább. A sok gyakorlás elengedhetetlen, és a kevésbé jól figyelő gyermekre talán gyakrabban szólunk rá, többször leszünk vele ingerültek. Ne utólag szóljunk a gyermekre vagy szidjuk meg, hanem igyekezzük mi átlátni a teret a gyermek szemszögéből, és előre figyelmeztessük a veszélyforrásokra. Álljunk meg a játszótér bejáratánál, és együtt térképezzük fel, tekintsük végig, mi hol van, hol van sok gyerek, hol van a homokozó széle, és guggoljunk le hozzá, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy amit mutatunk, azt ő is látja. Így irányíthatjuk a figyelmét, és ezzel arra szoktatjuk, hogy ő maga is megtegye ezt más esetekben.

A könyvek, képek sem kötik le azt a gyermeket, aki vagy nem látja jól az apró részleteket, vagy nem tudja megfigyelni azokat. Próbálkozzunk nagyobb méretű könyvekkel, egyszerű rajzokkal. Vagy rajzoljunk mi, fekete, vastag filccel, amit a kisded is jól láthat.

Egészséges gyermek 2,5 évesen

• Gyorsan és pontosan behatárolja a hangok forrását.
• Megkülönbözteti hangjuk alapján a tárgyakat.
• Felismeri a dallamokat.
• Dúdolni tu egy egyszerű dallamot.
• Szavakat, kétszavas mondatokat mond.

2,5 és 3 éves kor között

A hallás, csakúgy mint a látás, ebben az életkorban már inkább minőségében változik és finomodik. A hallási figyelem segíti a beszéd indulását és megértését is. Két és fél évesen az egyébként lassaban érő fiúk is jól használnak általában 70-100 szót, és emellett a hozzájuk intézett kéréseket is értik. A kicsiknek ebben a korban meg kell hallaniuk egy zajosabb környezetben is a nevüket, a nekik szóló információkat. Ez nem könnyű feladat, nagy összpontosítást és figyelmet igényel. A dalokat már ők maguk is dúdolgatni, énekelgetni kezdik. Ez idő alatt kedvelik azokat a játékokat, amelyekben zajok forrását, hangok tulajdonosát kell megállapítaniuk. Maguktól is kitalálnak olyan játékokat, amiben ezt a képességüket gyakorolhatják.

A gyerekek szeretnek fülelni, hallgatózni. Jó játék ebben a korban a különböző hangszerek hangjainak felismerése. Ezt úgy lehet játszani, hogy két-három hangszer hangját megmutatjuk, majd eltakarjuk a kicsi szemét, ameddig az egyikkel hangot adunk. Amikor kinyitja a szemét, meg kell mutatnia, melyiket hallotta. A játék nehezedhet azzal, ha nagyon hasonló hangzású eszközöket használunk, vagy több hangszer közül kell választani. Bármi lehet hangszer: a fakanál és a fedő, a palackba szórt lencseszemekből alkotott rumbatök, a régi mángorlón húzogatott bot. Jó játék a fülbe suttogás, vagyis úgy kérni a kicsitől valamit, hogy nagyon halkan mondjuk a fülébe. Vicces, ha valami mást ért, és mást csinál meg a kért utasítás helyett. Természetesen nem bonyolult dolgokról van szó, csak ilyesmiről: „Fogd meg a baba orrát!”, „Hozd ide azt az órát!, stb.. A zenélés, mondókázás, éneklés is fejleszti a hallási figyelmet. Ha van rá lehetőségünk, járjunk el a kicsivel zenés foglalkozásra. Fontos, hogy énekszót is halljon a gyermek, és mi is énekeljünk neki, nem baj, ha a hangunk nem tökéletes. Az egyszerű gyerekdalokat mindenki el tudja énekelni.

Ha egy kisgyermek gyakran hallja félre a szavakat, vagy fokozottabban figyeli a felnőttek arcát, az intő jel a hallás gyengeségére! Az enyhe nagyothallás gyakran csak a beszédhangok megkülönböztetésének nehézségével kerül felszínre. Az okos, nem jól halló kicsik egészen sokáig és jól egészítik ki, amit nem hallanak – a gesztusok, a helyzet értelmezésének segítségével. A fent említett játékok során azonban nehézségeik felszínre kerülhetnek.

Egészséges gyermek 2,5 évesen 

• Nyolc kockából épít tornyot.
• Megépít egy egyszerű építményt minta után (pl. vonatot).
• Be tud illeszteni három formát (kör, négyzet, háromszög) a megfelelő helyre (résbe).
• Kérésre összepárosít azonos színű tárgyakat.
• Vonalakat rajzol (vízszintes, függőleges és keresztezett vonalakat).
• A „Mit csinál?” kérdésre tud válaszolni (pl. fut, eszik, sír, alszik stb.).

2,5 és 3 éves kor között

Ebben a korban a gyermekek szeretnek olyan helyeken lenni, ahol a felnőttek. Az így szerzett tapasztalatokat, látott, hallott élményeket játsszák el, amikor egyedül maradnak. Később a társas együttlét lesz egyre fontosabb, és a harmadik év vége meghozza majd a kortársak iránti igazi érdeklődés kezdetét. Ekkor azonban még játékukban sokféle módon jelennek meg a tanultak. A saját világukat meg is építik. Már kb. nyolc elemből tudnak tornyot építeni. A játék és a mindennapi élet közben megismerik a tárgyak tulajdonságait is, csoportosítják azokat. Összehordják az azonosakat, vagy azokat, amelyek például rendeltetésük szerint hasonlóak, mint a hangszerek, autók stb. Már olyan egyeztetésre is képesek, amely során az azonos színű tárgyakat csoportosítják, sőt a formák egyeztetése is kedvelt elfoglaltságuk lesz. Erre a mindennapi életben is lehetőség van, hiszen a kicsik lelkesen segítenek: ruhák összeszedésekor a zoknik párosításával, piacról megérkezve a zöldségek kosárba pakolásával. A három legegyszerűbben illeszthető alakzatot (kör, négyzet, háromszög) be is tudják rakni a megfelelő nyílásba. Mivel sokat vannak a felnőttek körül, játékukban egyre inkább megjelennek azok az egyszerű, szerepeket idéző cselekvések, amikor úgy tesznek, mint anya a konyhában, vagy apa vezetés közben, nagyi, mikor varrja a család javítani való ruháit stb. Már meg is tudják mondani, ki mit csinál. Közben egyszer-egyszer előfordul, hogy nem találnak megfelelő eszközt a játékhoz. Nincs kormány, nincs igazi fakanál vagy telefon, így behelyettesítik azokat más tárgyakkal. Elmélyült játék közben nem számít, hogy egy bot a fakanál, vagy egy kocka, esetleg nagyobb kavics a telefon, vagy a sapka szolgál kormánykerékként. Ez az a játék, amikor úgy csinálnak, „mintha” az lenne.

A gondolkodást nemcsak a fejlesztő játékok segítségével lehet alakítani, hanem a napi tevékenységekben is meg lehet találni azokat a lehetőségeket, amelyek a gyermekek fejlődéséhez szükségesek. Választás és döntés adódik az öltözködés során, az étkezések alkalmával, a játékszerek kiválasztásában, stb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag a gyermek döntései határozzák meg az életét, hanem csupán azt, hogy a lehetőségek közül választva gyakorolhatja a döntést, így ő is önállóságot élvez.

Azonban arra is vigyázzunk, hogy nem lehet mindig választási lehetőségeket kínálni, pl. ahol nincs döntési helyzet, ott határozottan, de nyugodtan képviseljük ezt az álláspontot. Például nem választható, hogy lelépünk-e a járdáról vagy nem. Vagy ha tudjuk, hogy általában megeszi a tökfőzeléket, de amikor a többiek fújolni kezdenek, ő is velük fújol. Általános az a szabály, hogy csak olyan esetekben lehetnek döntési helyzetben a gyerekek, melyeknek következményeit is képesek belátni. Például az döntési helyzet lehet számára, hogy a piros cipőt vagy a kéket veszi-e fel; az azonban nem, hogy csizmát vagy szandált húz-e, ha esik a hó.

Az igaz, hogy ebben a korban a kicsiknek már hosszabb ideig is tudniuk kell egyedül játszani, de az sem jó, ha egy kisgyermek túl sok időt tölt magányosan, mert ebben az esetben nehezebben kapcsolódik a felnőttekhez és a kortársakhoz is. Az értelmi képességek elmaradása is okozhat visszahúzódást, mivel nem azok a dolgok érdeklik őket, mint a kortársakat, nem értik a játékaikat, egyszerű szabályaikat, esetleg még nem beszélnek, vagy nem értik jól a beszédet.

A gondolkodási folyamatokat a kisgyermekek esetében cselekvésen keresztül lehet a legjobban támogatni. Adjunk a gyermeknek számára megfelelő kihívásokat, amiket leküzdhet. Egy olyan egyszerű esemény, mint például a kedvenc labda ágy alá gurulása a legtöbb esetben nem is tűnik fel a családi élet forgatagában. De ha ezt észrevesszük, megvárjuk, hogy mit tesz ilyenkor a gyermek, és megfigyeljük reakcióit, akkor nagyon sok információt kapunk a problémamegoldó gondolkodásáról, a leleményes eszközhasználatáról, vagy a kommunikációjáról, ahogyan segítséget kér vagy nem kér. Döntési helyzetekre a már fent említett öltözködés és étkezés kiválóan alkalmas. Az emlékezet gyakorlására egy, később kettő, majd több bevásárolnivaló megjegyzése is szolgálhat, amit a gyermeknek kell észben tartania. Természetesen ez egy kifli vagy egy pohár joghurt lehet – olyasmi, amiben ő is érdekelt. A gyermek figyelmi befogadóképességének megfelelően érdemes ezeket a kisebb feladatokat elvárni tőle. 

Egészséges gyermek 2,5 évesen 

• Rámutatással biztosan nevezi meg a közvetlen környezet tárgyait.
• A lányok akár  500 szót is használnak (aktív szókincs), a később érő fiúk is legalább 70-100 szót.
• Megjelennek az első valódi mondatok.
• Feltűnnek a leggyakrabban használt toldalékok (többeszszám jele, tárgyrag).
• Megjelenik az ’én’ vagy az ’enyém’ szó.

2,5 és 3 éves kor között

Szókincse még mindig igen gyorsan nő, az ezres nagyságrendet is elérheti a szakasz végére. Az összetett mondatokat is egyre biztosabban érti, és képes követni a folyamatos beszédet is. A mondatalkotásban egyre több toldalékos szó, névmás jelenik meg a három-négyszavas szerkezetekben, mondatokban. Jellemző a birtokos névmás, az egyszerű helyragok (pl. -ban, -ben) és a részeshatározó (-nak, -nek) megjelenése. Ebben az időszakban sajátítják el a gyermekek a nyelvtani szabályok többségét. Ilyenkor még nem ismerik fel a kivételeket, minden esetre egyformán alkalmazzák a szabályt, így jönnek létre az olyan hibák, mint kenyért, lót stb.

A korszak fő feladata, hogy a kisded az őt körülvevő tárgyakat, jelenségeket minél több esetben meg is nevezze. Igyekezzünk minél többet mesélni neki a környezetéről. Olyan egyszerű cselekvésekről, mint az ágyazás, a tésztagyúrás, a mosogatás stb. Még mindig fontos, hogy beszédünk kifejező, jól artikulált és tagolt legyen. Például: „Most betesszük a pizsamádat az ágyba, felrázzuk a párnádat és kisimítjuk a takarót. Ide ültetem a macidat, hogy mikor aludni jössz, megtaláld.”

A párbeszédek kialakulását is támogatnunk kell, mivel most már minden képessége megvan a gyermeknek arra, hogy az egyéves kor körüli halandzsa-párbeszédek ritmusát felidézve valódi párbeszédeket hozzon létre. Kérdezzünk tőle, és várjuk ki, míg válaszol, legyen időnk meghallgatni. Ilyen párbeszédek kialakulhatnak a könyvek nézegetése közben is.

A kiejtésben még mindig vannak olyan hangzók, melyek meghaladják a kicsik kiejtési tudását. A gyermek a nehezen kiejthető hangzót egy könnyebbel helyettesíti, például: t hangot ejt a k helyett, d hangot a g helyett. Ez az egyszerűsítés arra való, hogy a szavak kiejtése, a közlés ne akadjon meg a nehéz hangok miatt. Arra figyeljünk oda, hogy mi ne beszéljünk vele ugyanilyen pöszén. Éppen az a fontos, hogy helyes kiejtési mintát mutassunk neki. Természetesen direkt módon javítani sem érdemes a gyermeket, mivel egyes hangzók kiejtése egyszerűen meghaladja a mostani kiejtési képességét, tudását.

Amikor beszélnek, mesélnek valamiről, megtörténik, hogy a szavak, mondatok kivitelezése meg-megakad, és a gyermek ismételgetni kezdi az első szótagot. Ez egy átmeneti, néhány hónapnál nem tovább tartó jelenség, a gyermeket direkt javítani nem szükséges. Az egyetlen fontos dolog az elfogadás és a szülői beszédpélda folyamatossága. 

Egészséges gyermek 2,5 évesen

• Képes a felnőttel való játékban a szerepcserére (pl. fogócska).
• Képes elmélyülni kitalált cselekvések, szerepek eljátszásában.
• Érzelmeit egyre inkább szavakkal is kifejezi.
• Képes kétrészes utasítások végrehajtására.
• Szívesen segít a házimunkában.
• Önállóan képes vetkőzni.
• Megmondja a teljes nevét.
• Tudja, hogy fiú vagy lány.

2,5 és 3 éves kor között

A felnőtteket figyelve és utánozva a gyermekek egyre pontosabban alkalmazkodnak viselkedésükkel a különböző helyzetekhez. A családi szokásokat, szabályokat is mind jobban betartják,  például megkérdezik, hogy megtehetnek-e valamit.

A kisdedkor végén jelentkező átmenet legbiztosabb jele az ’én’ szócska kimondása. Ez igazi fordulat, ekkor a gyermek teljesen különválasztja magát az édesanyjától és a külvilágtól is. A kisded az érzéseit és akaratát is a korábbiaknál határozottabban fejezi ki a beszéd segítségével, ez egyaránt igaz az ellenállásra és az egyetértő cselekvésre is. Az úgynevezett dackorszak lényege, hogy a gyermek igyekszik saját vágyait és szükségleteit minél hamarabb elérni, kielégíteni, beteljesíteni. Egyúttal keresi saját határait, melyeket csak akkor érez, ha a körülötte lévők határait eléri. Ilyenkor éreznie kell a felnőttek szerető elfogadását, hiszen ez az egészséges énfejlődés feltétele, de az ésszerű határokat, normákat is meg kell ismernie, mert ez a közösségbe való beilleszkedés első lépcsője. Így egy folytonos ellentmondásosság jellemzi a hároméves lelkét: egyrészt szabadon megtenni, amit szeretne, másrészt betartani a környezet szabályait. Ezt a kettősséget csak a szülő okos szeretete tudja feloldani.

A kisdedkor és az óvodáskor közötti átmenetkor az a legjobb, ha erősítjük az eddig elérteket, például az önállóságot (önálló játék és önkiszolgálás, a környezet felfedezése, „ismerkedés” a közösséggel, stb.). Továbbra is figyeljünk arra, hogy a kommunikációban tiszteljük a gyermek énjének fejlődését azzal, hogy a kölcsönösséget megtartjuk. Törekedjünk rá, hogy kevés, valóban szükségszerű, de következetes tiltás jelenjen meg otthon, bátorítva a gyermek szabad felfedező cselekvéseit. A kisgyermek számára a legjobban feldolgozható és legtöbb örömöt adó ingerforrás továbbra is a közös játék és tevékenység.

Bár az elválástól, egyedülléttől való szorongás (szeparációs félelem) csökken, valójában ez sem teszi mindig zökkenőmentessé például az óvodába szoktatást. Van, aki könnyedén elengedi az anyját, de olyan is van, aki hevesen tiltakozik, sír, ragaszkodik az anyja közelségéhez. Ilyenkor a türelem mellett fontos a kis lépésekben történő fokozatos leválasztás. Csak akkor aggódjunk, ha ez az időszak két-három hónapnál hosszabbra nyúlik, vagy a gyermek szorongása nem oldódik, és akár fél év múlva sem történik meg a teljes feszültségmentes leválás. Ekkor kérjük pszichológus segítségét!

A dackorszakban az a legfontosabb, hogy ne megtörni akarjuk a gyermek akaratát, mert ezzel hosszú távon a cselekvés belső ösztönzését, akarását törjük meg, és ez később negatívan befolyásolja a kezdeményezőkészséget és a kitartást. Inkább próbáljuk az „én” bontakozó erejét értelmes cselekedetekbe terelni, még mielőtt a negatív érzésbe belemerevedik a gyermek. Például legyőzhetjük az ellenállást az evéssel szemben, ha előtte még kicsit kimegyünk szaladgálni, majd bevonjuk a gyereket az étkezés előkészítésébe (hajtsa össze a szalvétát, merje ő tányérba az ételt, stb.). Azt kell megértenünk, hogy ezek a „nem”-ek sokszor nem valódi szükségletekből fakadnak, hanem csak az „én” határainak kipróbálása vonzza ellenállhatatlanul a gyermeket. Például sok családban ilyenkor szűnik meg a gyermek ellenállása miatt a délutáni alvás. De vajon biztos, hogy amikor a gyermek azt mondja, nem akar délután aludni, akkor nincs is szüksége rá? Vagy csak azzal kísérletezik, hogy a másik mennyire gondolja komolyan a határvonalat, mennyire biztos a szülő a saját énjének határaiban? Nyugodtan adjuk a kicsi tudtára, hogy bár megértjük, hogy a világ tele van érdekes dolgokkal, de minden játék várja őt a délutáni alvás után, és az alvás egy fontos, nem kihagyható történés, hogy azután újra jót játszhasson. Ezáltal érzékenyen viszonyulunk a gyermek nehézségéhez, alvást segítő ringatást, mesét, esetleg halk éneklést, a hát simogatását vagy kézfogást vezethetünk be, a segíteni akarás és a szeretet előbb-utóbb megnyugtatja a gyermeket, érezni fogja a gondoskodást és a határvonalat a lehet és a nem lehet között.

Egészséges gyermek 2,5 évesen 

• Jelzi, ha pisilni, kakilni kell.
• Önállóan, csaknem tisztán eszik/iszik (kanállal keveset kilöttyinthet még).
• Próbál egyedül öltözködni.
• Szalvétát kezd használni.

2,5 és 3 éves kor között

A két és fél éves kisgyermekek önállóság iránti vágya kiteljesedik. Az „én akarom”, „én egyedül”, „nem jó, majd én” mondatok a mindennapok velejárói, és gyakran a felnőttek bosszúságát váltják ki, hiszen még nem megy neki egyedül olyan gyorsan és hiba nélkül, és ez időt, energiát és türelmet követel a szülőktől. Amelyik gyermek eddig nem volt kellően önállóságra törekvő, most biztosan eljön ennek is az ideje. Megteszik első lépéseiket is a szobatisztaság felé. Úrrá lesznek saját belső folyamataikon, legalábbis igyekeznek. Maguk akarják szabályozni és irányítani a velük történő dolgokat, egyedül enni, öltözködni, vetkőzni, üríteni stb. Eleinte utólag jelzik, hogy szükségletüket elvégezték, de egyre többször már előre is sikerül szólniuk, és így megpróbálnak a bilibe vagy a vécébe üríteni. Fokozatosan elérik, hogy napközben már nem lesz szükségük a pelenkára. Kezdetben előfordulhatnak balesetek az elmélyült játék közben.

A kisgyermek önállósodási próbálkozásaihoz időre van szükség. Ne törjük le a kicsik kedvét azzal, hogy az állandóan sürgető időbeosztás miatt erre nem kapnak lehetőséget, vagy emiatt sok indulat és feszültség alakul ki közöttünk.

A szobatisztaság alakulásakor kezdetben gyakran, majd később egyre ritkábban, de mégis adódnak balesetek. Ezeket kezeljük tapintatosan, hogy ne szegjük gyermekünk kedvét. Önállóságuk része, hogy étkezés közben is kanalat, villát, poharat használnak, mint a nagyok. Szeretik a közös étkezéseket. Ahogy gyakorolják az ételek fogyasztását, úgy ügyesednek az eszközök használatában, és egyre kevesebb maszat lesz körülöttük. Fontos, hogy a gyerekek változatosan egyenek. Ízlésük a kóstolások folyamán alakul. Kóstoltassunk meg többféle, különböző ízű ételt a gyermekkel! Amit még nem ismer, azt először elutasíthatja, de több kóstolás után megszeretheti. Ha viszont valamit nagyon elutasít, esetleg rosszul lesz tőle, azt ne erőltessük! Önállósulásuk az öltözködésben is megnyilvánul. Egyedül akarják fel- és levenni a ruhadarabjaikat, megválogatni, hogy mit viseljenek aznap. Jó, ha ebben is támogatjuk, és kedvesen alakítjuk ruházatát a lehető legtöbb önállóságot meghagyva. Engedjük meg neki, hogy például a kirakott két pulóver közül ő döntse el, aznap melyiket szeretné viselni. Egyedül vetkőzni könnyebb. Ezt gyakorolják először, majd később a ruhadarabok felvételét. Aki óvodába készül, már a nadrágját is fel tudja húzni egyedül, belebújik a pólóba, kardigánba, sapkát vesz fel, felhúzza a cipzárt a kabáton.

Ebben az életkorban kulcsfontosságú az önellátás terén a szobatisztaság. A nappali szobatisztaság alakulása a gyermek érettségétől függ. Tudatában kell lennie a teste jelzéseinek, ezeket szabályoznia kell ahhoz, hogy vizeletét és székletét a megfelelő módon ürítse. Változó, hogy mikor érik el a gyerekek a szobatisztaságot, ezért nem szabad túlzottan erőltetni, vagy az esetleges sikertelenségért hibáztatni, okolni őt. Alvás közben nehezebb szabályozni az ürítési folyamatokat, ezért az éjszakai ágytisztaság később alakulhat ki.

Kérjük ki a védőnő, gyermekorvos tanácsát, ha úgy érezzük, hogy valami szervi vagy lelki oka lehet a szobatisztaság hiányának.

Nagymozgás

Egészséges gyermek 2,5 évesen

• Labdarúgásnál lábát hátra és utána előre lendíti.
• Futása összerendezett.
• Páros lábbal ugrik helyben.
• Leugrik 10-15 cm magasról.
• Rövid lépcsőn felfelé váltott lábbal megy.

2,5 és 3 éves kor között

A járásegyensúly fejlődésével a gyermek képessé válik egyre keskenyebb felületeken végigmenni, lábait egyre jobban összezárja, és később vonalon végigmenve is próbál járni. A járás során próbálgatja az egyensúlyozást úgy is, hogy a lábujjhegyein lépked, pipiskedve jár.

Megtanul egyre nagyobb távolságra előre ugrani, kezdetben ez kb. 12-22 cm-es ugrás. A leugrásban is fejlődik, egyre magasabbról, akár 20-30 cm-ről rugaszkodik neki. Amikor új magasságokból gyakorolja a leugrást, még visszatér a lépőugráshoz, majd innen is begyakorolja a páros lábbal való elrugaszkodást és leérkezést.

Labdakezelés területén is megfigyelhetjük a gyermek ügyesedését. Amikor helyből rúg, egy lábra kell állnia, kezdetben ez egy-egy pillanatra sikerül, ezért az első rúgásoknál előre lép, és eközben továbbítja a labdát. Később, amikor hosszabban meg tud állni egy lábon, hátra majd előre lendíti a lábát rúgásnál. A rúgás rövid, nehezen találja el megfelelő szögben a labdát, ezért annak irányítása még véletlenszerű.

Hároméves korra alakul ki a váltott lábas lépcsőzés, amikor már mindegyik lépésnél másik fokra lép – a felfelé lépegetést hamarabb megtanulja. A legtöbb hároméves már kézfogás és kapaszkodás nélkül megy a lépcsőn felfelé váltott lábbal. Lefelé tovább megmaradhat a kapaszkodás és a mellélépéssel való haladás is. Sokat számít még ebben az életkorban a lépcsőfokok magassága és hosszúsága. A túl magas fokok és a hosszú lépcsősor nehezítik a lépcsőzést. Ha a lépcső nem tömör szerkezetű, át lehet látni a lépcsőfokok vagy a korlát rácsai között, akkor a mélység látványa miatt óvatosabb és félénkebb lehet, főleg lefelé menet.

A vonalon járást szívesen gyakorolgatja először kézfogással, azután szabadon. Próbálgassuk homokozó peremén, járdaszegélyen vagy kidőlt fatörzsön a végiglépkedést. Jó móka, amikor színes járólapok mintaszerűen vannak lefektetve, itt is tudjuk a csíkokat, vonalakat követni. Sokszor a gyermek választ ki egy színt vagy formát, és csak arra hajlandó lépni, ilyenkor óriáslépésekre, átugrásokra kényszerül.

Az ugrás kialakulását és fejlődését érdemes elősegíteni a gyermeknél. A gumiasztalon, gumiágyon ugrálást már akkor is szereti gyakorolgatni, amikor a talajon még nem képes a felugrásra. Később is szívesen gyakorolja az ugró mozgást, érdemes erre ösztönözni.

Ebben az életkorban szívesen játszik mozgásos játékokat a felnőtt kezdeményezésével és irányításával. A körjátékok, sorjátékok és egyszerű szabályjátékok kiválóan alkalmasak erre. Az egyszerű népi játékokat több gyerekkel közösen lehet játszani. Jó, ha a gyerekek életkorban kicsit különböznek, így a nagyobbakat követhetik a kisebbek. A bújócskák, fogócskák is elkezdhetők már. De azt is nagyon élvezik, ha egy felnőtt vagy nagyobb gyerek feladatokat diktál a csoport többi tagjának, például egy lábon állás, járás hátrafelé vagy oldalazva, ugrálás előre, galoppozás, futás cikcakkban, stb.

Fontos a rendszeres testmozgásra való igény kialakítása a gyermeknél. Ne féljünk a lábbal, pedállal hajtható eszközöktől, egyelőre a három- vagy négykerekűek alkalmasak erre. A pedálozás nehéz mozgás, eleinte adhatunk kis lendületet a gyermeknek, hogy meg tudjon indulni. Tanulásra, gyakorlásra a sportpályák, parkok, sétálóutcák a legalkalmasabbak, de nagyobb városokban találhatunk néhány helyen kerékpáros gyakorlópályákat is.

Az úgynevezett futóbicikli is kedvelt jármű két és fél-hároméves kortól. Ez tulajdonképpen pedál nélküli bicikli, tehát ha van kisméretű kerékpárunk, akár annak a pedálját leszerelve alakíthatunk ki futóbiciklit. Ezzel a két keréken való egyensúlyozást könnyedén megtanulja a gyermek. Lehetőleg legyen rajta kézifék, mert nagy sebességgel lehet vele menni, és megállni is tudni kell vele! Amíg a közlekedés alapvető szabályit nem képes betartani a kicsi, védett területen gyakoroljunk vele: kertben, ligetekben, parkokban, sétálóutcákban vagy játszótereken. A pedálos kétkerekű biciklizés a fentiek begyakorlása után már gyerekjáték lesz akár három-négyéves korban. A bukósisak rendszeres használata nagyon fontos!

Finommozgás

Egészséges gyermek 2,5 évesen 

• Képes vékony lapú könyvet, újságot lapozni.
• A ceruzát az ujjaival tartja.
• Vonalhúzást utánoz (vízszintes, függőleges és keresztezett vonalakat).
•  Ollóval kisebb vágásokat végez.

2,5 és 3 éves kor között

Rajzolásnál láthatjuk, hogy már nem a közepén markolja a ceruzát, hanem finomabb fogással, az ujjaival kezdi tartani azt, a hegyéhez közelebbi végén. A firkálás során egyre többször lefékezi a mozdulatait, és lassan húz vonalakat különféle irányokban. Egyre jobban irányítja a ceruzát, néha bezár egy vonalat, és így kör formálódik. Egy-egy jól sikerült alakzatba azután bele is lát valamit, és büszkén mondja, hogy ez egy hajó, alma vagy éppen kutya. Később már kifejezetten ábrázolási szándékkal rajzol, alkotás közben mondja, hogy mi lesz belőle, a végeredmény azonban még nem mindig felismerhető.

A labda dobásánál is megfigyelhetünk új dolgokat. Az egykezes dobásnál már nemcsak a kart lendíti, hanem a törzs is elfordul kissé dobás előtt, és az előkészületnél gyakran tétovázik, ellép a lábával. Nagyobb labda kétkezes dobásánál már képes alulról és fej fölül is indítani a dobást. A labdát egyre messzebbre el tudja dobni, bár elengedés után az még kissé lefelé repül. Néhány méteren belül egyre jobban eltalálja a kiszemelt célt is.

Elkezdődik a labda elkapásának tudománya is. A nagyobb labdát könnyebben megfogja, főként ha közelebbről dobjuk neki, és ő előrenyújtott karral várja. Ebben az életkorban a labda érkezésekor egy merítésszerű mozdulattal a mellkasukhoz szorítja azt, a kézfejet kevésbé használja, inkább egész karjával dolgozik. A labda elkapása nem mindig sikeres, többnyire csak az esetek felében, negyedében képes megtartani.

A kézmozgások és tárgyhasználat fejlődésében segíti őt, hogy otthon nagyon szeret segíteni. Elpakol étkezés után, vagy vásárlás után kiveszi az élelmiszereket a szatyorból, feltörli a kiömlött vizet. Gyakorta inkább olyan munkákban vesz részt, ami saját nemére jellemző: a kislányok inkább anya körül, a kisfiúk inkább apa körül segédkeznek, de fordítva is igaz. Figyeli a testvérek és a nagyszülők tevékenységét is, és szívesen bekapcsolódik, ha engedjük. Érdemes bevonni a gyermeket olyan házimunkákba, ahol ő is tud egyszerű tevékenységeket, munkafázisokat elvégezni. Például bevásárlásnál a kicsi is vihet egy kis hátizsákot, amiben hazahozhat könnyebb dolgokat, vagy kipakolhatja a zöldségeket, gyümölcsöket a tárolóba, vagy a hűtőbe való dolgokat ő adogathatja nekünk a kosárból.

Ebben a korban a két kéz együttes, összehangolt használata már nagyon fontos ahhoz, hogy bonyolultabb és akár többlépéses tevékenységeket elvégezzenek. Kézügyességük nem egyformán jól összehangolt ebben az életkorban, ezért fontos, hogy egy-egy játéktevékenységet bontsunk fokozatokra, hogy a gyermeknek mindenképpen sikerélménye legyen a játék során. Kedvelt tevékenység ebben az életkorban a gyöngyfűzés, de nem minden kisgyermeknek sikerül egyből zsinórra fűznie a gyöngyöket. Kaphatók műanyagból, illetve fából készült, nagyobb méretű gyöngyök is, és ajánlott, hogy a gyakorlás kezdetén először ne zsinórra, hanem pálcára, rúdra fűzzék fel a gyöngyöket. Amikor ez már könnyedén megy, előkerülhet a madzag is. Ha sikerül merevebb tartásút beszerezni (pl. zseníliadrótot, műanyag szálat), akkor erre, a pálcához hasonlóan, könnyebb a gyöngyöt felfűzni. Ha pedig már a puha fűző is előkerül, célszerű a végén 1-2 cm-t szigetelőszalaggal betekerni, hogy a gyöngy könnyebben átdugható legyen.