A gyermek fejlődése
A gyermek fejlődése / 9–12 hó / Értelmi képességek

Értelmi képességek

Egészséges gyermek 9 hónaposan

  • Megkeresi az elrejtett tárgyat.
  • A tárgyakat összefüggésbe hozza egymással úgy, hogy összeütögeti azokat.
  • Kérésre átadja a tárgyat.
  • A játékot eldobálva várja, hogy visszakapja.

9 és 12 hónapos kor között

Ezekben a hónapokban a kisbabák az aktív tevékenységeik és a megfigyeléseik során szerzett tapasztalataikat már összerendezik, és kezdik más helyzetekben is felhasználni. Például magukhoz tudnak húzni bármit, aminek van madzagja vagy rúdja. Ok-okozati összefüggéseket fedeznek fel a tárgyak alapos vizsgálata során, az összefüggések átlátása pedgi segíti őket abban, hogy már kétlépéses tevékenységet igénylő játékot is tudjanak tervezni, megjegyezni a mozdulatok sorrendjét, megtervezni a mozgásokat, és ügyesen kivitelezni azokat. Az emlékezetük olyan hosszan tartó, hogy fel tudják idézni, hol szoktak lenni a dolgok, illetve hol látták azokat utoljára. Kérésre az ismert tárgyakat (pl. labdát, macit, autót stb.) megkeresik a lakásban, többnyire még csak látható távolságon belül, de már nem kell a felnőtt mutatása segítségként. Amit viszont ők nem érnek el, arra rámutatnak az ujjukkal, hogy megszerezzék azt. Nagyon szeretnek rámolni, a kipakolás már nem okoz gondot számukra.

A legfontosabb ebben az időszakban a baba biztonsága. Szinte állandó jelleggel helyet változtat, aktívan birtokba veszi a teret, hurcolja magával a tárgyakat, és nem utolsósorban igyekszik ott lenni, ahol a felnőttek. A nappali tartózkodás, a játék tere legyen biztonságos és a baba számára átlátható. Igyekezzünk úgy alakítani a teret, hogy a kicsinek lehetősége legyen a játéka közben hallani vagy látni bennünket. Csak akkor tud bátran felfedezni dolgokat, ha közben biztonságban érzi magát.

A kicsik ilyenkor szeretnek dobálni, ami a felnőttek számára kicsit bosszantó tulajdonságuk, de ennek gyakorlása vezeti majd el őket a tárgyakkal való további tevékenység fejlődéséhez. A dobálás során tanulja meg a baba, hogyan kell elengedni a tárgyakat, és mennyi erőt kell ehhez befektetnie, hogyan tudja mozdulatát irányítani, és az a tárgy hogyan repül. Ez egy újabb lépcső a tárgyak tulajdonságainak felfedezésében –  erre gondoljunk, amikor ezredszer adjuk vissza neki az eldobott játékot.

A játéktárgyakat ébredés után egy kosárba halmozva kínáljuk a kicsinek, hogy ő kipakolhassa azokat, az érdekeseket előnyben részesíthesse, esetleg megtervezze, hogyan szerzi meg a legérdekesebbet legelőször. A kosárba esetleg vissza is lehet azokat rakni, ha máskor nem, amikor elpakolunk. Mindig a baba jelenlétében tegyük el a játékokat, hogy láthassa, mi történik, esetleg kedvet kapjon ő is egyet-egyet berakni a kosárba. (Először természetesen újra ki fogja rámolni, és talán még gyorsabban, mint ahogyan mi berakjuk.) A nyugodt, rendszeres próbálkozás a baba számára megfigyelhető tapasztalatot nyújt, és az utánzás segítségével előbb-utóbb ő is bele fog rakni egy-egy játékot a tárolóba.

Olyan játékot válasszunk erre az időszakra, amelyekkel a kicsi megtapasztalhatja az egyszerű ok-okozati összefüggéseket, azt, hogy mi hogyan működik. Ilyenek azok a csörgők, amelyekben látja, mi zörög, vagy zenélő játékok, amelyeket egy gomb megnyomásával bekapcsolhatnak. Jó játék a babáknak készült harangok nyelvét megkeresni.

Az elrejtett tárgyakat rendületlenül keresi. Ekkor azonban, még ha a tárgy egy másik helyen tűnt is el, az előző helyen fogja keresni. Rejtsük el például a csörgőjét egy kendő alá úgy, hogy ő is lássa, majd miután megtalálta, rejtsük egy kosárka alá – a kendő alá fog bekukkantani, de idővel majd rájön, hol kell keresnie. Ez a keresősdi élvezet mind neki, mind nekünk.

A kevésbé felfedező gyermek számára érdekesebbé kell tenni a világot! Meg kell neki mutatni, mi minden létezik, történik körülötte, de mindezt úgy, hogy a fokozott jelenlétünk ne vegye el az önállóság lehetőségét. Az „éppen annyit segíteni, amennyire szükség van, és nem többet” elvét nagyon nehéz betartani. Vigyük közelebb a babához a tárgyakat, de pont annyira, hogy azért neki is tennie kelljen a játékért. Ha mi játszunk egy tárggyal, az már esetleg önmagában is felhívó jellegű és érdekes lehet számára. Üljünk, heveredjünk a gyermek mellé a földre, tervezzünk meg egy rövid, együttes játékot közösen, akár apa, anya együtt. Ha van testvér, ők általában szívesen és jó érzékkel vesznek ebben részt.

A figyelmet, érdeklődést olyan tárgyak keltik fel a leginkább, melyek egyszerre több érzékszervre hatnak, vagyis hang, látvány, esetleg rezgés, vagy valamilyen más tapintási élmény is járul hozzá. Amennyiben ilyen nincs otthon, énekléssel, pörgetéssel mi magunk is hozzátehetjük ezt az élményt.

Gyorslinkek