A magzat egészséges fejlődésének és problémamentes megszületésének elősegítése a várandósság alatti vizsgálatokkal kezdődik. A szűrővizsgálatok mind arra irányulnak, hogy feltárják azokat az esetleges elváltozásokat az anyában, melyek hatással vannak a magzat fejlődésére, illetve hogy feltárja az esetleges magzati elváltozásokat. A kötelező szűrővizsgálatokon túl számos választható vizsgálat is elérhető a kismamák számára. A várandósság alatt felismert anyai és magzati betegségek, elváltozások, rendellenességek meghatározhatják azt, hogy az anya hol, melyik intézményben fogja megszülni gyermekét. Vannak betegségek, melyek nem indokolnak intenzív újszülöttellátást, ilyen lehet egy gyógyszeresen jól karban tartott anyai magas vérnyomás, vagy diétázó, normál vércukorszintű gesztációs diabétesz (terhességi cukorbetegség). Bizonyos anyai és magzati elváltozások, betegségek esetén már a várandósgondozás is speciális intézményben történik. Ilyen lehet az inzulinfüggő diabétesz, az anyai vér-, illetve fertőző betegségek. Ha a várandósgondozás során olyan magzati elváltozásra derül fény, mely intenzív ellátást tesz szükségessé, mindenképpen olyan szülészeti intézményt válasszunk, ahol ez megvalósulhat. Ezeket az osztályokat perinatális intenzív centrumnak (PIC), vagy neonatális intenzív centrumnak (NIC) nevezik, ezek egymás szinonimái. Itt nemcsak a szülés körüli időszakban kialakult kórállapotokkal, betegségekkel küzdő kis betegeket látják el, hanem azokat is, akiknek fejlődési rendellenességük, a szülés előtti időszakban kialakult fertőző betegségük van, vagy a szülés alatt keletkezett kórállapot. Ezek a centrumok speciális intenzív osztályok, ahol a felszereltség és a szakemberek speciális képzettsége lehetővé teszi, hogy a kis betegek lehetőleg maradványtünetek nélkül kerüljenek haza.

Az egészségügyi ellátás Magyarországon három szinten valósul meg: alapellátás, járóbeteg-szakellátás és fekvőbeteg-ellátás. A gyermek egészségügyi alapellátása a védőnői szolgálat és házi gyermekorvosi szolgálat feladatkörébe tartozik. Az ellátás területi elven működik, jogszabályban meghatározott, hogy az ellátók (tehát a védőnő és házi gyermekorvos) mekkora létszámú közösséget gondozhatnak. A körzetek meghatározása a létszám alapján történik. Minden területhez tartozik ellátási kötelezettséggel rendelkező személy. Tehát ha egy lakcímhez tartozóan van lakcímkártyánk, akkor az ahhoz a lakcímhez tartozó házi gyermekorvos feladata az ellátás. Azonban házi gyermekorvos szabadon választható, bárhol kérheti a szülő az ellátást. A házi gyermekorvoshoz be kell jelentkezni, hogy befogadhasson praxisába.

Ebben az évben tanköteles az a gyermek, aki 2015. augusztus 31-ig betölti a 6. életévét. Ez azt jelenti, hogy elkezdi az iskolát, kivéve, ha az óvodavezető engedélyével az iskolakezdés időpontját 2016. szeptember 1-jére tették át. Előfordulhat, hogy indokolt esetben az iskolakezdés időpontja tovább késik, és a gyermek csak 2017. szeptember 1-jén kezdi meg tanulmányait. Az iskolába kerülés idejét a gyermek iskolaérettsége alapján kell megállapítani. A tankötelezettség kezdetéről az óvoda vezetője dönt.

Vitatható esetben, azaz ha az óvoda nem tud nyilatkozni az iskolaérettségről, szakértő véleményét kell kérni. Ezt kérheti az óvoda, az iskola vagy a szülő, ha nem ért egyet az óvoda döntésével. A szakértői vélemény ismeretében a szakértői bizottság dönt a beiskolázásról. Ha a gyermek nem járt óvodába,az  iskolaérettségi vizsgálat alapján szintén a szakértői bizottság hoz döntést.

2015. szeptember 1-től új törvényi rend szerint kell, hogy óvodába járjanak a gyermekek. Eddig csak öt éves kortól volt kötelező, mostantól azonban minden gyermek, aki az adott év augusztus 31-ig betölti a harmadik életévét, szeptember 1-től legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson kell, hogy részt vegyen.  Az új rend nem felmenő rendszerben kerül bevezetésre, hanem minden gyermekre vonatkozik, aki elmúlt három éves.

Az óvodai beiratkozásra minden évben április 20-május 20 között kerül sor, általában egy hét van megjelölve minden intézményben. Az erről szóló tájékoztatót harminc nappal a kijelölt időpont előtt meg kell hirdetni. Az óvodának minden gyermeket fel kell vennie, aki életvitel szerűen az óvoda körzetében lakik. Az óvodai körzeteket a települési önkormányzat jelöli ki. A csoportbeosztásról az óvodavezető dönt a szülők és óvodapedagógusok véleményének, kérésének figyelembe vételével. A beiratkozáshoz a szülőnek abban az óvodában kell megjelennie, ahova a gyermek felvételt nyert. Vinni kell a gyermek nevére kiállított személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványt (lakcímkártyát), a szülő személyi azonosítóját és lakcímet igazoló hatósági igazolványát, valamint a gyermek TAJ kártyáját és születési anyakönyvi kivonatát.

Az örömteli gyermekvárás után a csecsemőkor legfőbb jellemzője a gondozás. Szoptatás, hasfájás, hozzátáplálás, fogzás, mozgásfejlődés – ezek teszik ki a szülők mindennapjait. A második életévben a gyermek elkezd járni, egyre aktívabb lesz, játéktevékenysége is fejlődik. A gondozás mellett a nevelés, a szokások kialakítása nem könnyű feladat. A kisded reggeltől estig fokozott odafigyelést kíván, hiszen borzasztó kíváncsi, de félelemérzete még nincsen. Mindent kipróbál, megkóstol, mindenre felmászik. Egész nap a hangjával játszik, kezdet gagyog, halandzsázik, majd megjelennek a szavak, és mondja a mondanivalóját folyamatosan. A fejlődés magával hozza az egyre erőteljesebb akarati megnyilvánulásokat is, melyet a szülők időnként nagyon nehezen viselnek. A játszótéren és egyéb közösségi színtereken a gyermek egyre nyitottabbá válik, szívesen barátkozik más gyerekekkel, szereti a nagy mozgásteret. Ekkor fogalmazódik meg a szülőkben a gondolat, hogy „Lehet, hogy jobb helye lenne bölcsiben?”, vagy „Lehet, hogy én nem vagyok elég játszótárs neki?”

A gondolat megszületése után a szülők elkezdenek kérdezősködni a bölcsőde lehetőségéről. Kezdetben talán nagy az aggodalom, hogy egész napra el kell szakadni gyermeküktől. Azonban az idő múlásával egyre erősebb az érzés, hogy csemeténknek más gyermekek között a helye.

Még nem forog, nem ül, nem jár a kicsi. Olyan, mintha nem értené, amit mondunk neki. Mindenre csak mutogat, szavakat nem használ. Nem játszik együtt a társaival, fél az idegenektől. Nem olyan, mint a bátyja/nővére volt. Más, mint a kortársai a játszótéren. „Nincs baj, csak kicsit lusta ez a gyerek” – mondja a szomszéd. „Te is később kezdtél beszélni” – nyugtat meg a nagyi. „Majd kinövi” – teszi hozzá mindenki, nem ritkán a szakember is. De tényleg kinövi?

Mi az ideális életkor a közösségi élet kezdetére? Van-e jól bevált recept a beszoktatásra? Hogyan történjen? Nem fogunk lelkileg sérülni?

Egy szülő fejében számtalan kérdés merül fel, amikor elérkezik a pillanat, és gyermeke megkezdi a családtól való elszakadást.

A közösségi életre való felkészülés minden kisgyermek életében éppúgy, mint a fejlődésük üteme, eltérő. Más életszakaszban lépnek be a másodlagos szocializációs közegbe (bölcsőde, óvoda, családi napközi, stb.), más ütemben és más módon történik a beszoktatás, beilleszkedés. Sok tényező befolyásolja a fentieket, például

• a gyermek személyisége,
• a család összetétele, anyagi helyzete,
• az édesanya érzelmei. Mennyire érzi jól magát „anya szerepben”, mikor érzi úgy, hogy ideje visszatérni a munkaerőpiacra.