Az iskolaérettség
Az iskolaérettség biológiai, szellemi és szociális alkalmasság az általános
iskolai tanulmányok megkezdésére, illetve folytatására. Lehetővé teszi az
iskolai beilleszkedést, a feladathelyzetek elfogadását és a sikeres tanulást.
Hogy
mi alapján jelenthető ki egy óvodásról, hogy iskolaéretté vált, annak sokféle
kritériuma van.
Biológiai
szempontból az iskolaérett gyermekre jellemző:
-
A kisiskoláskori testarányok
kialakulása
Csökken a fej és
test közti aránytalanság; megnyúlnak a végtagok – a gyermek átéri saját fejét;
eltűnnek a zsírpárnák, a pocakosság.
-
115-120 cm-es testmagasság
Kivéve, ha az
alacsonyabb testmagasság rasszjegy, például távol-keleti eredet esetén.
-
20-24 kg körüli testtömeg
Kivéve, ha a kisebb
testtömeg rasszjegy.
Először a
nagymetszők esnek ki, majd helyükön előbújnak a maradó fogak.
Ritkábban beteg,
mint az óvodáskor kezdetén.
Ezt mutatja az összerendezettebb mozgás, a jobb figyelmi működés és a
gondolkodás finomodása.
Pszichés
szempontból jellemző:
A kisgyerek képes a
rendszeres és alapos megfigyelésre, a felesleges információ kizárására.
Növekszik az
emlékezet befogadóképessége, egyben elkezdődik az emlékezési stratégiák
kialakítása: az ismételgetés vagy az információk csoportosítása.
-
Ép érzékszervek és észlelés; alak-,
forma-, szín- és nagyságállandóság
Az óvodáskor elején
a kisgyerek alaklátása fejletlen. Nem tudja megkülönböztetni a részleteket. Ha
azt kérjük, hogy másoljon le egyszerű geometriai alakzatokat, szinte egyforma
rajzok születnek. Később már egy-egy momentum megragadására is képes. Az
óvodáskor végére képes az egész felfogására, az egész és rész összefüggéseinek
felismerésére. Formaészlelése (a dolgok formájára, felületére, nagyságára
vonatkozó tudása) hasonló fejlődésen megy keresztül. A színeket már 3 évesen
képes felismerni, azonban megnevezésük nagy teljesítmény a kisgyerek számára.
Az alak, forma, nagyság és szín biztos felismerése, megkülönböztetése nélkül
nem képzelhető el sikeres olvasástanulás, hiszen ezek nélkül nem sajátítható el
a betűk, számok felismerése.
-
A mozgás fejlettsége,
összerendezettsége; a szem, szem-kéz, szem-láb koordináltsága; jó
térérzékelés;
Hasonlóképpen
fontos a jó térészlelés. Ennek része a saját test és a térirányok közti
viszonyok tudatosságának kialakulása. A test jó ismerete a tér bemozgása közben
alakul ki. A kisgyerek megismeri a saját testével kapcsolatos érzeteket, a
különböző testhelyzeteket, mozgásokat és belső állapotokat, azaz létrejön a
testséma. Saját testének érzékelése a térben lehetővé teszi a téri
tájékozódást. Önmagához viszonyítva előbb a bal-jobb irányok tudatosodása
történik meg. Kialakul a domináns kéz. Ezután a fent, lent irányok tudatosulása
következik. E fejlődés a mozgásfejlődés minőségétől függ. A betűk
megkülönböztetéséhez ezek a képességek feltétlenül szükségesek. Nem elegendő a
jó tér- és testséma-érzékelés, hanem az ehhez tartozó szókincs megléte is
feltétele a sikeres iskolai tanulásnak. Az előtte, mellette, mögé
és hasonló szavak jó használata jelzi a kisgyerek fejlettségét ezen a téren.
Énképe is a jó testséma-tudatosság alapján alakul. Ennek később az
önértékelésben és a „képes vagyok rá” érzés kialakulásában lesz szerepe.
Hétéves korra
fejlődik ki az a finommotoros koordináció, amely biztos alapja lehet az írás
tanulásának. A biztos lépcsőn járás váltott lábbal kapaszkodás nélkül,
lábujjhegyen járás, sarkonfordulás, biciklizés a jele annak, hogy ezen a téren
is jó a fejlődés. A kisgyerek finommotorikus fejlődését a kézfejizomzata és
ujjai izmainak fejlettsége mutatja.
-
Gondolkodás a megfelelő szinten
Az elemi gondolkodási műveletek
spontán végezése várható el már ebben a korban. A gyerek felismer
összefüggéseket, képes következtetések levonására, elemi logikai műveleteket
végez, ítéleteket alkot. Ha a gyerek gondolkodásmenete nem logikus, vagy nem
tudja elvégezni az elemi gondolkodási műveleteket, felvetődik az értelmi
fogyatékosság lehetősége. A fejlett problémamegoldó gondolkodás segíti a
kisiskoláskori tanulást, lehetővé teszi az önálló munkát.
Az iskolaérett gyerek számfogalma
biztos az ötös számkörben. Felismeri, hogy valamiből 2, 3, 4 vagy 5 van. Meg
tudja mondani, hogy az 5 több, mint például a 3. Pontosan számlál. Egyszerű
műveletet el tud végezni.
-
Jó auditív megkülönböztetés
A gyermek képes az egyes hangok elkülönítésére. Megkülönbözteti a hosszú és
rövid, zöngés és zöngétlen hangokat. Ez feltétlenül szükséges az írás,
helyesírás tanulásához. Hatéves kor körül alakul ki, válik pontossá a
megkülönböztetés.
Szociális
szempontból jellemző:
A kisgyereknek tartalmi szempontból
érett a beszéde. A felnőttek számára egyértelműen, érthető módon közli
gondolatait, el tudja mondani élményeit. Mondatokban beszél. Jól megérti, amit
mások mondanak neki. A megfelelő szókincs és fogalomkészlet teszi lehetővé a
megértést és a megértetést. Nemcsak beszéde tartalma döntő az iskolára
készültségben, hanem a tiszta hangképzés is. Ez a finommozgások fejlettségével
kapcsolatos. Nem képzelhető el zavarmentes olvasástanulás,
olvasásértés-fejlődés, ha a kisgyerek beszéde erre nem érett.
A kisgyerek ismeri saját személyi
adatait: nevét, születési idejét, lakcímét, szülei nevét, foglalkozását,
munkahelyét. Tudja, melyik óvodába jár, és melyik iskolába fog kerülni.
Ismeri közvetlen környezetét, megnevezi az évszakokat, a napszakokat,
tudja a hét napjait. Ismeri a főbb színeket.
-
Munkavégzés, feladattudat, kudarctűrés
Már a középső csoportos óvodásnál
megjelenik a megbízatás kiváltotta büszkeség, ha naposként feladatot kap. Ez
nagycsoportos korra odáig fejlődik, hogy egyre inkább tudatában van a feladat
fontosságának, és a megbízatás maradéktalan végrehajtására törekszik. Kitartóvá
válik, igyekszik a cselekvést végigvinni. Sőt, az önértékelés, a saját
tevékenységgel kapcsolatos önkritika is megjelenik. A gyerekek ilyenkor elkezdenek
segíteni egymásnak a feladatok végrehajtásában, ez pedig együtt jár közösségi
érzések megjelenésével.
A munkafeladatok rendszeres végzése,
a kialakult feladattudat az iskolaérettség egyik vezető kritériuma. Ha
megkérdezik a gyerekeket, akarnak-e iskolába menni, a válaszuk gyakran
iránymutató az iskolaérettséget illetően.
Az iskolaérett gyerek megérti, ha
valami első próbálkozásra nem sikerül. Nem örül neki, de képes újra és újra
próbálkozni. A tévedés a tanulás velejárója. Ennek elfogadása nélkül a gyerek
nem tud különbséget tenni a tévedés és a kudarc között.
Az
iskolaérett óvodás vágyik az iskolába. Szívesen hallgat történeteket arról,
hogy milyen az iskola. Szeret az iskolában szükséges tárgyak közül
iskolatáskát, tolltartót és hasonlókat birtokolni. Az óvodában esetleg már
unatkozik. Az iskolában tisztában van az iskolai lét újszerűségével,
különlegességével. Ezzel szemben az éretlen gyermek kerüli a témát, vonakodik
vagy határozottan nemet mond arra a kérdésre, szeretne-e már iskolába járni. Ha
mégis beiskolázzák, gyakran sírdogál, alig megvigasztalható.
Az
iskolaérett gyerek érzelmileg meglehetősen kiegyensúlyozott. A gátlásosság vagy
szélsőségesen túlzott aktivitás akadálya lehet a sikeres iskolakezdésnek.
-
Társaihoz és a felnőttekhez való
viszony
Képes kapcsolatot
teremteni kortársaival, jól együttműködik velük és nehézségek nélkül
illeszkedik be a csoportba. Képes bizalmi kapcsolatba kerülni az arra méltó
felnőttel, ugyanakkor bizalmatlannak lenni idegenekkel szemben. Elfogadja az
óvodapedagógusok kéréseit, utasításait, akkor is, ha éppen más tevékenységre
vágyik. Szabálytartó. Érdeklődik a pedagógus által kezdeményezett foglalkozások
iránt.
Az iskolaérettség nem törvényszerűen 6 éves korban bekövetkező állapot, de
egészséges fejlődésmenet mellett általában a gyerekek zöme iskolaéretté válik
erre a korra, ha fejlődését nem veszélyezteti betegség, elszenvedett trauma
vagy súlyos elhanyagolás. Természetesen nagyok lehetnek a gyerekek közti
különbségek, sőt egy-egy gyerek esetében az egyes képességek is eltérő
fejlettségi szintet mutathatnak. Az óvodák
állapotfelmérést végeznek a középső csoport vége felé, hogy feltárják az
esetleges részterületi lemaradásokat. A nagycsoportos évben a pedagógiai
szakszolgálat szakembereinek segítségével kísérletet tesznek arra, hogy a
lemaradók célzott részképesség-fejlesztéssel utolérjék a korosztályos társakat.
Ekkor már a spontán fejlődés nem elegendő.
Tankötelesség
A 2011. évi CXC.
törvény 45. § (1) bekezdése szerint Magyarországon
minden gyermek köteles tankötelezettségét teljesíteni. Ez iskolába járással,
vagy ha a gyermek fejlődése úgy kívánja, magántanulóként tehető (5). A
kisiskolások tankötelezettsége általános iskolában vagy fejlesztő
nevelés-oktatás keretében teljesíthető (7).
A kisgyermek lakóhelyén a jegyző nyilvántartja az óvodai nevelésben
részvételre kötelezetteket és a tanköteleseket. Elrendeli és felügyeli a
tankötelezettség teljesítését, a szakértői vizsgálatokon való megjelenést (8),
valamint adatot szolgáltat a kormányhivatalnak.
A kormányhivatal az óvodás és a tanköteles gyermekekről vezetett
nyilvántartást megküldi a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint
illetékes óvodának, általános iskolának (10).
Dr. Kivovicsné
Horváth Ágnes
vezető tanító