Egészséges gyermek 2 évesen

• Szívesen firkál homokba, porba, papírra.
• A látása vezérli a felfedezést.

2 és 2,5 éves kor között

A látási észlelés és figyelem fejlődik ebben a korszakban, és a kicsik figyelme nemcsak a tárgy vagy a kép egészére, hanem a részekre, apróbb elemekre irányul, azokat böngészi, és figyelmesen, hosszan nézegeti a tárgyak vagy a képek részleteit. A távolban is észrevesz olyan eseményt vagy nagyobb tárgyat, amire felhívják a figyelmét, de ezt még csak hosszabb ideig nézve tudja a teljes látványtól elkülöníteni.

A részletek megfigyeléséhez jó szórakozás a „böngészőkönyvek” nézegetése. Most már érdemes olyan könyveket kínálni a kicsinek, amelyekben események jelennek meg egy-egy oldalon. A családi fotóalbum nézegetésekor már az ábrázolt személy vagy esemény részleteit is érdemes neki megmutatni, megkerestetni. vele ezeket. A séták alkalmával a nagyobb tárgyakat, mint a hintát a játszótéren vagy a nagy mászókát, esetleg a parkbeli köztéri szobrokat érdemes a kicsi mellé guggolva, messziről megnézni, együtt megkeresni rajtuk a részleteket, például ki hintázik éppen, ki üldögél a mászóka tetején, esetleg a szobor karjában lévő kivont kardon ülő madarat megnézni. Elmehetünk a pályaudvarra, esetleg a felüljáróról nézhetjük az állomást elhagyó szerelvényeket, vagy figyelhetjük a buszokat, taxikat, esetleg egy építkezés munkagépeit. Ámulva figyelik ezeket a kicsik, és örülnek, ha a részleteket felfedezik.

A látási figyelem és észlelés terén esetleg megfigyelhető, hogy a kicsi átsiklik a részletek felett, két hasonló tárgy vagy kép között nem tesz különbséget. A képek részleteinek megfigyelését gyakorolni kell, kezdetben a térben nagy tárgyakkal, majd a síkban (pl. könyvben), képeken. Ehhez segítség még, ha fényképet néz, amin az ábra olyan, mint az igazi tárgy vagy személy. Ebben a korban kb. A5-ös, maximum A4-es méretű felületet tudnak kellő figyelemmel áttekinteni.

Figyelni kell arra, ha közel hajol a képekhez, vagy túl közel megy a tárgyakhoz, személyekhez, hogy azokat jobban lássa – ebben az esetben ellenőriztetni kell a gyermek látásélességét.

Egészséges gyermek 2 évesen

• Megérti és végrehajtja az egyszerű kéréseket.
• Megkülönbözteti hangjuk alapján a tárgyakat.

2 és 2,5 éves kor között

A hallási figyelem és észlelés finomodik ebben a korszakban, mely a beszéd megindulásában is megfigyelhető. A szavak megjelenése a biztosíték arra, hogy a gyermek hallja a beszédet, és a beszédhangokat is meg tudja különböztetni. A közös zenélések, a sok-sok éneklés és zenehallgatás mind a hallási figyelem finomodását segíti. A dallam jó észlelését a kérdő hangsúly megjelenése és használata igazolja akkor is, ha egy gyermek nem szeret dúdolni.

Hallgassunk együtt sokféle zenét a kicsivel! A legtöbb helyen működnek olyan csoportos foglalkozások, ahol kortársakkal és azok szüleivel együtt lehet énekelni, mondókázni és zenélni. Ha érdeklődő, fogékony a gyermek a zene iránt, gyermekeknek szóló koncerteket is lehet látogatni. Ezek hangulata is más, és abban is új élményt adnak, hogy hangosabb, mint az otthon megszokott zenehallgatás, és hangzásában is eltér a gépről meghallgatott zenei élménytől. A klasszikus zenétől a kedves gyerekdalokig bármi hallgatható.

Nem minden kisgyermek elmélyült zenehallgató, de általában szeretik a zenét, az éneket. Érdemes azonban arra odafigyelni, ha a gyermek nagyon hangosan követeli a zenét, vagy a mélyen, ritmusosan zengő dalokra (az ún. „tuc-tuc” zenére) figyel csak fel. Gyanús, ha csak a vibráló, rezgést keltő hangerő vagy hangzás kelti fel az érdeklődését. Arra is figyeljünk fel, ha gyermekünk leginkább csak a mély és erős férfihangra hallgat. A szavak indulásakor pedig az lehet az enyhe fokú hallássérülés jele, ha a kicsi hangja mélyebb fekvésű, kevesebb a zöngés hangja (pl. b, v, d, z) beszéde kicsit orrhangzós (szokatlanul ejti az m, n hangokat). Ilyen esetekben feltétlenül keressünk fel egy fül-orr-gégész szakorvost!

Egészséges gyermek 2 évesen

• Tornyot épít háromnál több tárgyból, játékból.
• A kockákat összetolja egymás mellé.
• Be tud illeszteni három formát (kör, négyzet, háromszög) a megfelelő helyre (résbe).
• Szívesen firkál homokba, porba, papírra – körkörösen vagy vonalakat húzogatva.
• Egyszerre két különféle játékkal játszik, a két tárgyat értelmesen kapcsolja össze (pl. a babáját játékautóba, babakocsiba ülteti, ágyba fekteti, játék járművel szállít valamit).

2 és 2,5 éves kor között

A kétéves gyermekek észreveszik az azonosságokat, hogy vannak dolgok, amelyek teljesen egyformák, és vannak, amiknek egy-egy tulajdonságuk egyezik. Így ők is csoportokat képeznek gyűjtögetéssel, rendezgetéssel. Az azonos színű tárgyakat is csoportosítják, például piros tornyot és sárgát építenek, gondosan kiválogatva a halomból az azonos színűeket. Mivel sokat lábatlankodnak a felnőttek körül, és a felnőttek nagy hatással vannak rájuk, ezért játékukban egyre inkább megjelennek azok a játékok, amikor úgy tesznek, mint anya a konyhában vagy apa vezetés közben, nagyi, mikor varrja a javítani való ruhákat, stb. Ez a tevékenységük egyre összetettebb. Ha nincs valódi eszköz, akkor behelyettesítik azokat más tárgyakkal. Elmélyült játék közben nem számít, hogy egy bot a fakanál, egy kocka, esetleg nagyobb kavics a telefon, vagy a kalap szolgál kormánykerékként. Ez a „mintha-játék” kezdete.

A kategóriák gyakorlását segítjük, ha a különböző játékokat csoportosítva tároljuk, például külön dobozban a járműveket, az építőkockákat, a babázós játékokat. A mesekönyvek is egy helyen sorakozzanak az alsó könyvespolcon. Az esti összepakolásba feltétlenül vonjuk be a kicsit. Természetesen nem kell, hogy ő rakjon egyedül rendet, de figyelje, hogyan csináljuk, és egy-egy darabot már ő is tegyen a helyére.

A közös együttlétek alkalmával mi is gyakoroltathatjuk a lelkesen segítő kicsikkel a párosításokat. Ruhák összeszedésekor a zoknik párosításával, piacról megérkezve a zöldségek kosárba pakolásával is nagyszerű alkalom nyílik arra, hogy észrevétlenül gyakorolják ezeket a készségeket.

Figyelemfelkeltő, ha azt tapasztaljuk, hogy a kicsinek minduntalan szüksége van felnőttre, hogy elfoglalja magát, mert egyedül ötlettelenül lődörög, vagy ha a játékokkal csak egyféleképpen játszik, és nem lép túl a tárgyak kizárólag rendeltetésük szerinti használatán. Azzal segíthetünk, ha a rövid, tervezett közös játékok során gyakorolunk vele, és legyünk nyitottak a kicsi kezdeményezéseire is, azokat vigyük tovább, mutassunk meg más lehetőséget is neki. Ha továbbra sem tapasztalunk változást, kérjük ki a védőnőnk, házi gyermekorvosunk véleményét, tanácsát!

Egészséges gyermek 2 évesen

• Megérti az egyszerű szóbeli, illetve testbeszéddel megmutatott közléseket.
• Képes az általunk teremtett közös figyelmi helyzetekben bennmaradni akkor is, ha azok egy harmadik tárgyra vagy személyre irányulnak.
• Kettős utasításokat is megért és képes végrehajtani.
• Legalább 400 szót ismer, melyekből sokat használ is (100-200).
• Megjelennek a kétszavas, távirati stílusú mondatok.

2 és 2,5 éves kor között

A szókincs rohamos gyarapodása folytatódik. A távirati stílusú mondatok mellett megjelennek a valódi egyszerű mondatok (pl. Kutya iszik. Baba szép.). A lányokat követve a fiúk is nagyobb mennyiségi fejlődést produkálnak, előfordulhat, hogy a mondatképzés fejlődésében beérik a lányokat. A gyerekek egy részénél általában ebben az időszakban, de mindenképpen hároméves korig megjelenik a csak saját magukra vonatkozó személyes névmás, az ’én’ szó használata. A kérdésre (pl. Ki kér tejet?) már nem a nevüket válaszolják harmadik személyben (pl. Zsuzsi), hanem csak annyit mondanak: Én.

Ha már ismeri a mindennapi tárgyakat és cselekvéseket, a hozzájuk tartozó szavakat és azok jelentését is, akkor nézegethetünk egyszerűbb (csak tárgyakat, egyszerű cselekvéseket tartalmazó) képeskönyveket is,  amelyekben a gyermek megnevezheti a látottakat (asztal, labda, fürdés stb.).

Továbbra is egyformán fontos cél a szókincs bővítése és a mondatalkotás segítése. A mondatok területén is – a szókincs fejlődési folyamatához hasonlóan – sokkal többet ért a kisded, mint amennyit beszéd közben használ. Bár már kettős utasításokat is megért, mégis sok egyszerű példamondatra van szüksége, melyeket utánozni tud. Fontos, hogy feltett kérdéseire is egyszerű, világos (könnyen utánozható) válaszokat adjunk.

Énekeljünk, mondókázzunk a gyermekkel, kapcsoljuk ritmikus mozdulatokhoz a ritmusos gyermekverseket. Ezzel segítjük őt a szavak és a különálló mondatok világából az összefüggő beszéd felé. A versikék alkalmasak arra is, hogy a hiszti, sértődés, rosszkedv elterelését sikeresen megoldják, hiszen ez az időszak sokszor a dackorszak kezdete is.

Ebben az életkorban ritkán, de előfordul, hogy a korábban már szavakat mondó gyermek néhány hét leforgása alatt mind kevesebbet beszél, majd egyszer csak szinte eltűnik a beszéd. Amennyiben ezt a visszalépést tapasztaljuk – esetleg azzal együtt, hogy a kisded nem vagy nehezen tud közös figyelmi helyzetekben részt venni, netán nehezen tulajdonít mások cselekvéseinek szándékokat –, akkor haladéktalanul keressünk fel egy korai fejlesztő központot, ha ilyen nincs a környéken, akkor gyermek-ideggyógyászati szakrendelést, ahol ki tudják vizsgálni a visszaesés okát.

Egészséges gyermek 2 évesen

• Felismeri a tükörben önmagát.
• Kezdi megnevezni saját cselekvéseit (pl. Kati eszik.).
• Megjelennek a másodlagos érzelmek.
• Felfigyel azokra az eseményekre, melyek a családban uralkodó szokásokat, szabályokat megsértik.
• Egyre többször és biztosabban utánozza a felnőttek cselekvéseit.
• A korábban már utánzott cselekvések „mintha-játék” keretében is megjelennek.

2 és 2,5 éves kor között

Az elválástól, egyedülléttől való szorongás (szeparációs félelem) már csak megrázkódtatás esetén jön elő. Egyre jobban ismeri saját testét, egyre biztosabban fejezi ki szükségleteit, érzéseit. A kisdedek ebben a korban válnak érdeklődőbbé mások iránt is. Nemcsak a szülők reakcióit figyeli meg és utánozza, hanem a testvérekét, sőt esetleg már a kicsit tágabb környezete jelenségeit is. A játszótéren már nemcsak egyedül játszik, hanem alkalmilag kapcsolatokat is kezdeményez, illetve a mellette játszó társakat is megfigyeli, utánozza, például pontosan olyan homokvárat igyekszik építeni, mint a mellette játszó kisfiú. Játéktárgyait megosztja másokkal. Az eddig jól ápolt anya-gyermek kötődés gyümölcse, hogy a gyermek bátran felfedező útra indul az ismerős játszótéren vagy rokonlátogatások során. Ezek az élmények újabb ösztönzést adnak az önállóság, például az önkiszolgálás fejlődésének.

A közösségi kapcsolatokban mind nagyobb szerepet kapnak a szóbeli közlések: az érzések, gondolatok szavakra váltása. A beszéd a játékokban is egyre nagyobb szerepet tölt be, például beszél a babákhoz, plüssállatokhoz. Ez a „mintha-játékokban” is megjelenik, amikor például egy fadarabot emel a füle mellé, beszél, és úgy tesz, mintha telefonálna.

 

Szívesen segít a házimunkában vagy a kisebb testvér mellett. Fontos, hogy szeretettel elfogadjuk ezt a szándékát, ne utasítsuk vissza. Ugyanakkor az is fontos, hogy olyan tevékenységet találjunk számára, melyet sikeresen el tud végezni, hiszen az a célunk, hogy az érdeklődését megőrizzük, hogy kipróbálhassa ügyességét és képességeit, és önbizalma növekedhessen. Találjunk olyan mindennapi teendőket, melyeket együtt végezhetünk vele, mindkettőnknek örömteli élmény lesz.

Jó, ha a nap végén olyan történeteket mesélünk a kicsinek, melyekben ő maga a főszereplő. A cselekmény a napközben megtörtént dolgokra épülhet, vagy magukat a napi eseményeket elevenítsük fel közösen.

Sok gyermeknél ez az időszak már az ún. dackorszak kezdete, amikor nagyon fontossá válik, hogyan kezeljük ezt az ellenállást. Az ellenállás természetes, hiszen a gyermek egyre biztosabban felismeri saját énjét, keresi annak határait. Ezt csak úgy tudja megtenni, hogyha a körülötte lévők határait megérinti, vagy egyenesen beleütközik azokba. Nagyon fontos a tiltások és megengedések rendszere. Ne korlátozzuk a gyermek felfedező tevékenységét, de a veszélyes helyzetektől következetesen óvjuk meg! Amikor valamit megtiltunk a kicsinek, sose indulatból tegyük, hanem természetes módon, ne legyünk dühösek rá, hogy megszegett egy szabályt, hiszen még csak most tanulja szabályozni a viselkedését (amit némely helyzetben nekünk, felnőtteknek sem könnyű helyesen tennünk), de az „Ezt most nem szabad” mondattal fejezzük ki szomorúságunkat, sajnálatunkat. Ez a mondat arra tanítja, hogy megértjük a dühösségét, de vannak dolgok, melyeket nem lehet megtenni. Magunkhoz is ölelhetjük, hogy érezze, megértjük a vágyát, de azt most nem lehet kielégíteni. Ezek olyan szeretetteljes „énközlések”, melyekre valóban szüksége van egy kisdednek, mert ezek által érzékelheti tisztán a másik ember énjét.

Amennyiben azt vesszük észre, hogy a gyermek egyáltalán nem kezdeményez kapcsolatokat, a tárgyakkal többnyire mindig ugyanúgy, rendeltetésszerűen játszik, ha a kicsi csak velünk vagy a szűk családdal hajlandó kommunikálni, de a rokonokkal, az ismerősökkel, bölcsődei gondozókkal nem, akkor forduljunk szakemberhez, keressünk fel egy korai fejlesztő központot!

Egészséges gyermek 2 évesen

• Jelzi, ha pisis, kakis.
• Lenyalja az ajkán maradt ételt.
• Egy kézzel is tudja tartani a poharat, amikor iszik.
• A kanalat megfordítás nélkül a szájához tudja vinni.
• Felvesz egyszerű ruhadarabokat, karját be tudja dugni a ruha ujjába.
• Fürdéskor segít a szappanozásban és a törölközésben.

2 és 2,5 éves kor között

Kétéves kor után a gyermekek egyre inkább figyelnek testük működésére, és olyanok akarnak lenni, mint a nagyok, a felnőttek. Eleinte utólag jelzik, hogy szükségletüket elvégezték, de egyre többször már előre is sikerül szólniuk, és így megpróbálnak a bilibe vagy a vécébe üríteni.

A szobatisztaság nem minden kisgyermek számára egyformán, és nem egy időben alakul ki. Az önállósodás során éri el azt, hogy napközben már száraz marad a pelenkája, később pedig már nem lesz szüksége rá. Kezdetben előfordulnak balesetek az elmélyült játék közben. Ezt kezeljük tapintatosan, hogy ne szegjük kedvét. Türelem szükséges a szobatisztaság kialakításához!

 

A kisgyermek önállóságának része, hogy étkezés közben is kanalat, villát, poharat használ, mint a nagyok. Szeretik a közös étkezéseket. Ahogy gyakorolják az ételek fogyasztását, úgy ügyesednek az eszközök használatában, és egyre kevesebb maszat lesz körülöttük. Ízlésük a kóstolások folyamán alakul. A kóstolások, új ízek megismertetése nagyon fontos az étkezések alkalmával. Amit a gyerek nem ismer, azt nem is szereti – azonban minden kisgyermeknek megvan a saját ízlésvilága, amit viszont tartsunk tiszteletben, és főzésnél kedvezzünk neki. 

A gyermek önállósulása az öltözködésben is megnyilvánul, egyre többször akarnak egyedül öltözködni. Ő akarja fel- és levenni a ruhadarabjait, és kiválasztani, dönteni abban, mit vegyen fel aznap. Jó, ha ebben is támogatjuk, és kedvesen alakítjuk ruházatát a lehető legtöbb önállóságot hagyva neki. Reggel érdemes két pólót vagy nadrágot mutatni, hogy azok közül a neki jobban tetszőt vegye fel. Egyedül vetkőzni könnyebb. Ezt gyakorolják először, majd később a ruhadarabok felvételét. Sok kisgyerek már a nadrágját is fel tudja húzni egyedül, belebújik a pólóba, kardigánba, sapkát vesz fel, felhúzza a cipzárt a kabáton.

Fontos, hogy az egyre önállósuló gyermeknek hagyjuk, hogy amit már meg tud tenni egyedül, azt tegye is meg! Lassabb így az öltözködés, az elindulás is nehezebben megy, és bár sok türelem kell hozzá, megéri. Amikor sietünk valahová, akkor viszont jelezzük a gyermeknek előre, hogy most mi fogjuk ráadni a ruhát, cipőt, kabátot. Amelyik gyermeknek egyébként megvan a lehetősége a próbálkoásra, az néha kibírja, hogy mi öltöztessük.

Nagymozgás

Egészséges gyermek 2 évesen

• Labdát rúg.
• A lépcsőn kapaszkodva mellélépéssel jár.
• Tud futni.
• Helyben ugrik és/vagy leugrik.

2 és 2,5 éves kor között

Kétéves korban egy kézzel korlátba vagy falba kapaszkodva mellélépéssel tud rövidebb lépcsőn (3-4 fok) fel- és lelépegetni. Két és fél, hároméves korra alakul ki a váltott lábas lépcsőzés, amikor már nem zár egyik lábával a másik mellé, hanem mindegyik lépésnél másik fokra lép. Felfelé hamarabb tanulják meg ezt a lépéstechnikát, és a korlátot/falat is hamarabb elengedik.

A két- és hároméves kor közötti időszak a futás, az ugrás és a fel-le mászás időszaka. Mindhárom mozgásforma kialakulása kétéves korra tehető, de igazán kiteljesedni a gyermek hároméves születésnapja felé közeledve fog.

A testtartás alakulásában fontos tudni, hogy a láb boltozatos szerkezete fokozatosan alakul ki az állás és járás során, végleges formáját csak kisiskoláskorban éri el. Kétéves korig lúdtalpról még nem beszélhetünk. A felállást, önálló járás kialakulását követően a gyermekek lábaikat sokszor kifelé fordítva, de gyakrabban befelé forgatva terhelik. Négy-ötéves korra ez többnyire spontán javul. Amennyiben feltűnően nagyfokú a bokák befelé dőlése forduljunk házi gyermekorvosunkhoz.

Kétéves kor után már a tudatosabb, irányítottabb mozgástanulás veszi kezdetét. A megfelelő nagyságú mozgástér mellett a minél több eszköz és mozgásos lehetőségek együtt teremtik meg a gyermek számára a fejlődéshez szükséges kihívásokat. A labdával való játék, a játszótéri eszközökön való gyakorlás, fára mászás, kis járművek hajtása, az ugrások változatos gyakorlása fejlesztik tovább a már meglévő mozgásformákat. Emellett fontos az együtt játszás, az ösztönzés és a mintaadás is.

Egyre jobban alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz is, már kisebb gyalogos kirándulásokat lehet megtenni velük. Dombokon fel-le szaladni, köveken lépkedni, fatörzsön átmászni – nincs gyerek, aki ne élvezné ezeket a kihívásokat. Nagy távolságot még ne tervezzünk velük, inkább olyan helyre menjünk (pl. nagy rét, játszótér), ahol le is lehet telepedni, és a közvetlen környezet felfedése lesz a program. Jó alkalom a leugrás gyakorlására a szabadban mindenféle 10-15-20 cm-es magasságú tereptárgy kihasználása. A lépcsősor alsó foka, a homokozó pereme, kisebb lapos sziklák az út mentén. Át lehet ugrani ágak, fűcsomók felett, vagy sportpálya burkolatra festett vonalain, egyik színes járólapról a másikra.

A mászásban is egyre ügyesebbek, játszótéren a legtöbb kisgyermek meghódítja a mászókákat, csúszdákat, de vannak akik félénkebbek, bizonytalanabbak. Az ügyesebb gyermekek, amikor magasabbra jutnak, ügyesen és óvatosan összehangolják mozgásukat. Már nem csak felmászni képesek, egyre több helyről hátrafelé le is jönnek. Ilyenkor még jó, ha mögöttük állunk, és segítjük, ha elakad a mozgásban. A bizonytalanabb mozgású, félénkebb gyermeknél fontos, hogy érdekeltté tegyük, bátorítsuk, adjunk neki biztonságot azzal, hogy kezünket a hátára/popsijára tesszük. Nem szükséges megtartani, tolni a gyermeket, az a cél, hogy megérezze, tudja tartani magát. Lefelé jönni nehezebb, itt több segítséget igényelhetnek. Karjuk erősödésével sokan már kedvelik a függeszkedési lehetőségeket, a mászókák rúdjain, gyűrűhintán lógnak. Ha van otthon hinta, akasszunk a helyére időnként gyűrűt vagy rudat! 

Finommozgás

Egészséges gyermek 2 évesen

• Csavaró mozdulatot is utánoz, kupakot lecsavar.
• Szívesen firkál, néha vonalat is húz.
• Rúdra fel tud fűzni karikákat, fagyöngyöket.
• Magas tornyokat épít.

2 és 2,5 éves kor között

Aszerint játszanak a tárgyakkal, hogy hogyan fejlődik a gondolkodásuk. A kísérletezés cselekvéseikben tovább folyik, de már előre elgondolják, hogy mit fognak létrehozni, akár több lépést is képesek előre megtervezni. A kivitelezés során néha még nehézségekbe ütköznek, nem mindig sikerül megvalósítaniuk, amit kigondoltak. A játszótársak, felnőttek utánzása továbbra is fontos, de már nemcsak közvetlenül akkor képesek tevékenységeket utánozni, amikor megfigyelik azokat, hanem késleltetve is. Ilyenkor új helyzeteken is kipróbálják a látottakat, kísérleteznek, és egyre szélesebb körben építik be játéktevékenységükbe.

A rajzolás egyre kedveltebb tevékenység ebben a korban. Mozdulataik még nem finoman szabályozottak, a ceruzát többnyire a közepén marokra fogják. Pöttyöznek, firkálnak, már nemcsak szabálytalanul, hanem körkörösen is. Egyre inkább figyelnek a papír határára is, de még néha megszegik azt a szabályt, hogy csak a papírra szabad firkálni.

Előkerülhetnek a vékony lapú könyvek, újságok is, megtanulnak vigyázni ezekre. Ujjaikkal kezdetben több lapot hajtanak át egyszerre, majd fokozatosan képessé válnak egyet-egyet lapozni. Az esti meseolvasásnál engedjük, hogy felügyeletünk mellett a gyermek maga lapozza a könyvet.

 

A rajzolás szabad tevékenység, ezért fontos, hogy ne korlátozzuk a gyermek alkotókedvét azzal, hogy megpróbálunk neki sémákat adni, előrajzolni vagy formaalkotásra rákényszeríteni. Úgy tudunk neki kedvet csinálni az alkotáshoz, ha változatos lehetőséget biztosítunk, és hagyjuk kísérletezni, fantáziáját kibontakoztatni. Ha nem a frissen festett falat mázolja össze egy kisgyerek, akkor minden jó, amit csinál, és egyre inkább érdekeltté válik, ha meg is dicsérjük. Bármilyen apró vonalra, keszekusza firkára, furcsa alkotásra érdemes lelkesen mondanunk: „Hű, milyen szépet rajzoltál!” „Nahát, az egész papírt telefirkáltad!” „De szép színes lett ez a füzet!”

Az építő tevékenységet, játékokat változó érdeklődéssel és ügyességgel játsszák ebben az életkorban. Fontos, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink, ha a gyermekünk kisebb méretű tárgyakat még nem tud egymásra rakni – akkor építsen tornyot műanyag poharakból, kartondobozokból, nagyméretű szivacskockákból. Sokféle építőjáték kapható a boltokban is, ezek közül azokkal a legkönnyebb az egymásra helyezés, melyek valamilyen módon egymásba csúsznak, egymásra akadnak, esetleg mágnesesek, és az segíti a rögzítést.

A pontos egymásra helyezésnél az ujjmozgások finom összehangolásán kívül a kézizmok erőkifejtése, erőadagolása is fontos tényező. Ezt gyurmázással, képlékeny anyagű játékokkal jól lehet fejleszteni. Kapható már vizes bázisú gyurma, mely ha lepotyog, megszárad, és nem hagy nyomot a padlón, szőnyegen. Jobban formálható viszont a hagyományos, zsíros gyurma, ha kézmeleg hőmérsékletű. A só-liszt gyurmát mi magunk tudjuk lágyabbra vagy keményebbre készíteni. Gyurmázásnál, ugyanúgy ahogy a rajzolás kezdetén is, a mozdulatok ismétlése és az anyag megismerése jelenti az örömet a gyermek számára. Hagyjuk hát kedvére gyűrögetni, tépkedni és nyomkodni az anyagot. Később megpróbálhatnak kígyót sodorni, golyót gömbölygetni, egy adag gyurmát kilapítani. Nagy élvezet a tenyérrel paskolás és az ujjak belenyomkodása. Egy kis bottal vagy villával lyukakat is pöttyözhetnek rá.

A homok nagyon alkalmas a kezek ügyesítésére:

• száraz, illetve nedves homokot vagy sarat kézzel ásni, markolni, szórni;
• gödröt ásni, és eltemetni a kezeket száraz vagy nedves homokba, jól meglapogatni a homokon keresztül, majd önállóan előhúzni;
• száraz, illetve nedves homokot vagy sarat marokkal, lapáttal vödörbe tenni, és azt így megtölteni, cipelni, majd kiönteni;
• sarat gyúrni, száraz homokra vizet önteni, és kézzel összekeverni;
• különböző állagú sarakat készíteni vödörben, kézzel keverni, gyúrni, valamilyen felületen szétkenni tenyérrel, talppal;
• kemény sárból kézzel golyót formázni, ezt célba dobni (vödörbe, lavórba, gödörbe);
• száraz, illetve nedves homokba elásott játékot megkeresni, kézzel kiásni, kilógó résznél fogva kihúzni;
• a homokba kis botocskákat, tobozokat, kavicsokat beleszúrni, belenyomni;
• megtölteni a homokformát, óvatosan lefordítani és megkocogtatni, hogy kijöjjön a figura;
• a nedves homokot sima felületté simítani, belenyomni az ujjakat, ujjal vagy kis ágacskával rajzolni bele.